A SOX9 gén (SRY-BOX Trascription Factor 9) 5’ szabályozó régiójának deléciós mutációja 46,XY DSD-t okoz, mivel ekkor az SRY jelenléte ellenére nem tud a férfi ivari differenciálódáshoz szükséges mennyiségű SOX9 termelődni. Ekkor női vagy nem egyértelmű külső nemi szervek mellett ovotestis vagy here dysgenesis a jellemző. eredetű képletek jelen lehetnek.

Az NR5A1 gén (Nuclear Receptor Subfamily 5 Group A Member 1, korábbi nevén SF-1, Steroidogenic Factor 1) bizonyos ritka mutációi a 46,XY DSD mellett mellékvese-elégtelenséget is okozhatnak, ami azzal magyarázható, hogy a kérdéses gén már az urogenitális lécben expresszálódik. A gyakoribb mutációk esetében a here dysgenesis mellett női, nem egyértelmű és férfi külső nemi szervek egyaránt előfordulhatnak.

Az NR0B1 gént (Nuclear Receptor Subfamily 0 Group B Member 1, korábbi nevén DAX1 gén, Dosage-Sensitive Sex Reversal, Adrenal Hypoplasia Critical Rregion, on Chromosome X) antitestis génnek tekintették, mert az ezt a gént is magában foglaló X kromoszóma rövid kar régió duplikációja 46,XY DSD-hez, gonád dysgenesishez vezet. Más funkcióvesztéses mutációi esetében csak hypogonadotrop hypgonadismus és congenitalis adrenalis hypoplasia van jelen, gonád dysgenesis nélkül. Ennek a génnek a genetikai kölcsönhatásairól ellentmondó adatokat közöltek, de valószínű, hogy az NR5A1 génnel és más transzkripciós szabályozó fehérjékkel való interakciók révén befolyásolja a nemi determinációt.

Végül néhány olyan génről érdemes szót ejteni, amelyeknek eddig nem írták le a 46,XX DSD-vel való kapcsolatát, de amelyek mutációi 46,XY DSD esetében női külső nemi szervek vagy éppen ovarium kialakulását eredményezték.

Ezek közül az autoszomális (17q25) lokalizációjú CBX2 gén (Chromobox 2, korábbi nevén Chromobox Homolog 2, Drosophila Polycomb Class) feltételezett szerepére egyetlen eset hívta fel a figyelmet. A gén egy olyan, a polycomb represszor fehérje családba tartozó molekulát kódol, amely valószínűleg a női útvonal gátlásán keresztül az SRY-on és SOX9-en át vezető férfideterminációt serkenti. Az ismert eset egy 46,XY kariotípusú komplex heterozigóta beteg, akinél normális női gonád és külső nemi szerv volt megfigyelhető.

A másik a DMRT1 gén (Doublesex and MAB3-Related Transcription Factor 1), amely egy evolúciósan konzervált szexdetermináló gén. Ennek ortológjai Drosophilában, illetve Caenorhabditisban központi szereplői a hím nemi differenciálódás beindításának. Ez az evolúciósan rögzült szerep – a jelenlegi adatok szerint – az emlősök közül még a kacsacsőrű emlősre is jellemző. A gén emberben betöltött esetleges szerepére 9p deléciós esetek hívták fel a figyelmet. Az ilyen 46,XY, DMRT1 gén hemizigóta betegek 70 százaléka különböző súlyosságú gonád dysgenesist mutatott. A tünetek súlyossága és más szomatikus tünetek jelenléte nyilvánvalóan korrelált a deletált szegmens méretével. A DMRT1 gén mellett a rokon DMRT2 és DMRT3 gének is ezen a rövid karon helyezkednek el. A DMRT1 fehérjék tetramerként hatva, a DNS-hez kötődve szabályozzák a nemi determinációt. A DNS-kötés kulcsponti szerepére utal az is, hogy ennek a génnek csak néhány exonnyi deléciója, illetve a DNS-kötő domain missense mutációja ovotestis kialakulásához, illetve komplett gonád dysgenesishez vezetett.

Habár az itt tárgyalt gének csak kis részét teszik ki az ivari determinációban érintett géneknek, nem szabad elfelejtenünk, hogy a metodikák fejlődésével nem csupán egyre több érintett génről és mutációikról szerzünk majd tudomást, hanem egyre jobban megismerhetővé válnak a köztük fennálló és működésüket megszabó kölcsönhatások is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a géneken kívül epigenetikai hatásokkal és változásokkal is számolnunk kell. Például a korábban említett CBX2 gén a polycomb represszor fehérjék közé tartozik, ezek pedig fontos epigenetikai szabályozó, a kromatin remodellezésében érintett molekulák.

Zárszóként mindezen folyamatok összetettségét jól megvilágítja az a meglepő 46,XY DSD eset, ahol a normális női külső nemi szervek melletti gonád dysgenesis hátterében az Y kromoszóma pericentrikus inverziója állt. A betegben az SRY ektópiásan a bőreredetű fibroblasztokban is kifejeződött, és az összes vizsgált, egyébként a szexdeterminációban közvetlenül vagy közvetetten az SRY gén által szabályozott gén (pl. SOX9, FGF9, WNT4, WT1 stb.) expressziója eltért a normálistól. Ugyanakkor az SRY régiót érintő egyetlen eltérés a régió H3 hisztonjainak fokozott acetilációja volt. Ez az epigenetikai módosulás, a hiszton-acetiláció segíti a kromatinszerkezet fellazulását, a remodellezést, ezáltal növelheti a gén hozzáférhetőségét és transzkripciójának szintjét. Az SRY gén fokozott expressziója pedig megzavarhatta a szexdetermináció térben és időben szigorúan megszabott folyamatát, kiváltva a DSD megjelenését (15. táblázat).