Egy távoktatási tananyag tervezésekor, létrehozásakor tisztában kell lenni azzal, hogy a célcsoportnak – ebben az esetben a felsőoktatásban tanulóknak – milyen speciális igényei, milyen nehézségei vannak, hiszen csak így lehet személyre szabott, hatékony tananyagot készíteni.

 

 

A táblázat nyomán jól látható, hogy a diszlexiás hallgatók számára is tervezett távoktatási tananyag felépítése más metodika mentén kell hogy történjen. A témával kapcsolatos szakirodalomra támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a készülő távoktatási tananyagnál célszerű egy-egy fejezet elején rögzíteni egy összegzést, egy olyan kivonatot, ami alapján a hallgató egészben láthatja a témát. Fontos, hogy egy-egy téma egy oldalra kerüljön és minél több interaktív feladat segítse az elmélet feldolgozhatóságát. Ugyanilyen fontos az is, hogy az instrukciók egyértelműek és pontosak legyenek, hiszen így lesz lehetősége a hallgatónak az önálló tanulásra. Egy online felületen megjelenő tananyagnál elengedhetetlen, hogy átlátható, egyszerű, letisztult legyen az oldal. Ebben az esetben kevésbé a design, inkább a jól használhatóság a szempont. Ehhez kapcsolódóan vizsgálni kell a tananyag olvashatóságát, amit összhangba kell tudni hozni a célközönség képességrepertoárjával. Az olvashatóság biztosítása érdekében az átlagos mondathosszt érdemes 15–20 szónál rögzíteni, törekedni kell a tömörségre, célravezető pontokba szedni a szöveget, az alkalmazott szókincs legyen egyszerű, de semmiképpen sem leereszkedő, a passzív szerkezeteket mindenképpen kerülni kell, az új fogalmak bevezetése csak akkor megengedett, ha a korábbiak már megfelelő magyarázatot kaptak (Gyarmathy, 2010).