Az iskola és a család kapcsolatrendszerének a témaköre vizsgálható oktatásszociológiai nézőpontból, mely ráirányítja a figyelmet, hogy a különböző társadalmi státuszú csoportok eltérően vesznek részt gyermekük iskoláztatásában. Ugyanakkor az angolszász szakirodalom feldolgozása során jól látható, hogy a tanulmányokban a szülői bevonódás növelésére irányuló narratíva erősödött fel, mely egy normatív modell alapján javaslatokat is megfogalmaz a viszonyrendszer javítása érdekében. Hazánkban az utóbbi években – a szakmai diskurzusban – szintén előtérbe került ez a témakör, de a Covid-járvány és a betöltetlen pedagógus álláshelyek növekvő aránya új helyzetet teremtett ennek intézményi gyakorlatában. Kutatásunk az ezt megelőző időszakban (2018/19-es tanév) valósult meg, így valószínűsíthetően ma már más adatokat kapnánk a szülői bevonódás intenzitásáról, jellegéről. A vegyes kutatási módszert alkalmazó vizsgálatunk azonban ráirányítja a figyelmet azokra a kérdésekre, hogy az iskolák egyáltalán növelni szeretnék-e a szülők részvételét iskolájukba, vagy sem, s ezt hogyan teszik meg. Kutatásunkban kizárólag az intézményvezetők és helyetteseik nézeteit igyekeztünk feltárni többek között arról, hogy a családokkal való kapcsolattartást milyen tényezők nehezítik és milyen jógyakorlataik vannak. Eredményeink azt mutatják, hogy az igazgatók az iskola és a család közötti kapcsolatrendszert egy tágabb szociológiai kontextusba helyezik, melynek kulcstényezőjeként a kedvezőtlen családi háttért jelölik meg. Emellett a válaszadók közel kétharmada növelné a szülők részvételét elsősorban a tanulói eredményesség növelése, a jó partneri viszony és kölcsönös megértés érdekében. A mintába került intézményvezetők többsége az iskolán kívül álló tényezőket – szülői együttműködés, odafigyelés hiánya, a családok iskolától eltérő érték- és normarendszere, szülők idő- és energiahiánya – jelölte meg a kapcsolattartás akadályaként. Ugyanakkor az adatokból az is látható, hogy az igazgatók közel felének nincsenek megbízható eszközei, módszerei a szülők bevonására. A kvalitatív vizsgálat azonban rávilágított olyan jógyakorlatokra (pl. családlátogatás, szülők képzése, szülői estek, egyéni megbeszélések kötetlen formában), melyek segítik megtalálni a bizalmi viszonyt a nehezen elérhető családokkal is. Ezeknek a jógyakorlatoknak a megosztása és elterjesztése újabb kihívást jelent az intézmények számára.