Az alsó tagozatban gyakorlati és osztályszinten alkalmazható Meixner-módszer tárgyalása előtt, az egyre könnyebben hozzáférhető alapozó terápiák közös vonásait vázolom:

Az ötéves kortól alkalmazható alapozó terápiával foglalkozó fejlesztőközpontok felhívják a figyelmet az alább megjelenő problémák vizsgálatának és korrigálásnak lehetőségére:

Megkésett vagy/és hibás, akadályozott beszédfejlődésnél (diszfáziák). Fejlődésben, érésben lemaradt, iskolaéretlen gyerekeknél. Diszlexiánál, alaki diszgráfiánál – az olvasás és/vagy az írás alaki részének gyengeségénél. Azoknál az organikus eredetű túl- vagy alulmozgásos, figyelemzavaros gyermekeknél, akiknél a szülés körül károsodás keletkezett, fejlődésben, érésben elmaradt óvodásoknál. Enyhe fokú értelmi fogyatékossággal élő gyermekeknél, illetve minden olyan gyermeknél, aki mozgásügyetlenségben szenved bármilyen okból. ADHD (figyelemhiányos, hiperaktivitás-zavar), figyelemzavar, magatartászavar. Dominancia megválasztásának problémáival küzd.

A módszer „többszöri továbbfejlesztés és bővítés után idegrendszeri érést fejlesztő terápia lett, mely tapasztalatok alapján jól alkalmazható…iskolaéretlenség gyanúja esetén óvodáskorban. Emellett 5-16 éves korosztályban fennálló organikus eredetű hiperaktivitás-figyelemzavar esetén és enyhén fogyatékos gyermekek körében.” (Marton-Dévényi et al., 2020)

A terápia javítja a mozgáskoordinációt, fejleszti a kéz-szem koordinációt, ritmusérzéket, rugalmasságot, egyensúlyérzéket, finommotorikát, dominanciaválasztást, téri-időbeni tájékozódást, testséma alakulását és a kognitív funkciókat. Beindítja a rajzfejlődést és a beszédhangok beépülését.