Összességében megállapítható, hogy a motivációs levelek nagy diverzitást tükröztek a jelentkezők mentálhigiénés szakma iránti orientációjában és a mentálhigiénés szakmával történő azonosulásuk mértékében és mélységében.

 

 

A demográfiai adatok szerint (ld. 1. ábra) a jelentkezők túlnyomó többsége nőként azonosította magát, életkorukat tekintve eloszlanak a 20 és 40 év felettiek között, bár a legmagasabb arány a 31–40 éves korosztálynál figyelhető meg. A lakhely tekintetében szakunkra nézve biztató a földrajzi kiterjedés. A konkrét földrajzi hely vonatkozásában – érthető módon – Veszprém és környéke áll az első helyen, viszont voltak jelentkezőink a Dunántúl több megyéjéből, Nógrád megyéből és Budapestről is. Sőt, három pályázó külföldi helyszínről írt (London, Bécs, Luxembourg), akik számára nagy előnyt jelent a szakunk által kínált távoktatási forma. Mint a táblázat adataiból is kitűnik, a motivációs levelekből nem tudtunk minden jelentkezőre vonatkozó, pontos demográfiai adatokat nyerni. Több esetben a kor, illetve a földrajzi hely nem szerepelt konkrétan vagy nem volt megadott és esetleg csak a kontextusból volt kikövetkeztethető.

 

 

A második objektív kategória a szakmai előképzettség volt (ld. 2. ábra). Annak érdekében, hogy vizsgálati kérdéseinkre és hipotézisünkre konkrét válaszokat kapjunk, a nagy kategórián belül alkategóriákat állapítottunk meg, azaz frissen végzett BA-s/pályakezdő, ezen belül mentálhigiéné, egészségtudomány, pedagógusképzés, társadalomtudomány (szociális szféra) vagy egyéb területen képződött; illetve jelentős munkatapasztalattal rendelkező, ezen belül mentálhigiéné, egészségtudomány, pedagógusképzés, társadalomtudomány (szociális szféra) vagy egyéb területen rendelkezik alapdiplomával.

 

 

A harmadik nagy kategória, a személyes önismeret, személyiségjellemzők, már egy sokkal inkább szubjektív vizsgálati szempont volt, ahol a felszínen megjelenített tartalmak mellett a látensen kódolt üzenetek feltárása is szükségessé vált. Ezzel összhangban azonosítottuk az alkategóriákat, azaz – a motivációs levelek összbenyomása alapján – énbemutatásban nem gyakorlott (28 fő), illetve gyakorlott jelentkezőket (23 fő) (ld. 3. ábra). Elgondolkoztató az énbemutatásban kevésbé gyakorlottnak tűnő jelentkezők nagyobb száma, különösen, mert az önismeretet, önreflektivitást megkívánó segítő szakmáról beszélünk. S bár a motivációs levelek nem bizonyítják a személyes önismeret hiányát, azt azonban jelzik, hogy több jelölt nem tartotta fontosnak a személye bemutatását, vagy nem akarta ezt megtenni.

Értelemszerűen az énbemutatásban gyakorlottabb csoport esetében vált relevánssá a mélyítő vizsgálat aszerint, hogy a jelölt hogyan jelenítette meg magát meglévő, illetve fejlesztendőnek ítélt személyiségjegyei vonatkozásában. Itt a kvalitatív vizsgálatra jellemző konceptualizálást alkalmaztuk az adatok rendszerezésénél, ami azt jelentette, hogy a jelöltek által önmagukról megemlített sokféle személyiségjegyet a mentálhigiéné szempontjából fontos fogalmi kategóriákba rendeztük. Viszonylag sokan (21 fő) említettek humanisztikus, személyközpontú irányultságot tükröző tulajdonságokat (pl. valódi jelenlét, értő odafigyelés, őszinte kapcsolat kialakításának a képessége, empátia, elfogadás, figyelmes hallgatóság, tolerancia, ítéletmentesség, előítélet-mentesség). Többen (17 fő) azonosították magukat az extrovertált személyiségre jellemző tulajdonságokkal (pl. barátságos, kommunikatív, nyitott, érdeklődő, kíváncsi). Szintén többen (11 fő) mutatták be magukat stabil személyiségként (pl. megbízható, felelősségteljes, önálló, van önbizalma, határozott, hisz a tapasztalataiban, mentálisan terhelhető, nagy teherbírású). Kevesebben (8 fő) írták magukról, hogy fontosnak tartják az önismeretet, önreflexivitást és önfejlesztést és ugyanennyien (8 fő) hangsúlyozták közösségi irányultságukat. Mindössze két fő említette, hogy képes a segítségkérésre és gyakorolja is azt, a kreatív személyiség jegyeivel pedig csak egyetlen jelentkező azonosult. Megjelentek még az interperszonális kapcsolatokban fontos attribútumok (pl. szociális érzékenység, segítőkészség, gyerekközpontúság, türelem), illetve egyéb, a segítő munkában fontos személyes készségek és jellemzők (pl. érzelmek és összefüggések felismerése, helyzet- és problémafelismerés, megoldásközpontúság, taníthatóság, motiváció, fejlődésvágy).

 

 

A negyedik, szintén szubjektív, kvantitatív és kvalitatív elemzést is megkívánó nagy kategória a szakmai önismeret volt. Az adatokat a harmadik vizsgálati szemponthoz hasonlóan rendszereztük a következő alkategóriák szerint: összbenyomás alapján szakmai önreflexióra nem képes vagy képes, ezen belül a mentálhigiéné területén relevánsnak tartott eddig megszerzett szakmai kompetenciák és a mentálhigiéné területén fejlesztendőnek ítélt szakmai kompetenciák. Ahogyan azt a 4. ábra is mutatja 19 jelentkező motivációs levele tükrözött szakmai önreflexiót, 32 jelentkezőé pedig nem. Ezen belül megfigyeltük, hogy – tulajdonképpen érthető módon – a szakmai én részletesebb bemutatása inkább jellemezte a tapasztaltabb, több éve dolgozó jelentkezőket és kevésbé a frissdiplomásokat. Viszont a tapasztaltabb jelentkezők szakmai énbemutatása nagy átfedést mutatott a segítői területen megszerzett plusz képzéseik megjelenítésével, amely több esetben inkább tényszerű felsorolás volt, és kevésbé tükrözött elmélyült szakmai önreflektivitást. Mindezek nyomán alakítottuk ki azokat a fogalmi kategóriákat, amelyekbe a jelentkezők által felsorolt sokféle szakmai kompetenciát, készséget és tapasztalatot rendeztük.

 

 

A pályaorientáció fontos tényezői a választott képzéssel kapcsolatos érdeklődés, motiváció és célok, amelyek az ötödik nagy tartalomelemzési kategóriát alkották. Ezt a kategóriát az 5. ábrán megjelenítettek szerint bontottuk alkategóriákra, melyek közül az első volt a szak iránti érdeklődés. A motivációs levelek nagy többsége (40) a mentálhigiéné iránti érdeklődést tükrözött, lényegesen kevesebb (7) jelzett pszichológiai érdeklődést, és néhány esetben (4) az érdeklődés kialakulatlan volt. A képzéssel kapcsolatos elsődleges motiváció vizsgálatakor 3 jelentkezőnél azonosítottunk pályaváltást, 6-nál kiégésmegelőzést, önsegítést és 42-nél karrierépítést. A karrierépítésben további belső tendenciák rajzolódtak ki. 6 db levél tükrözte, hogy a jelentkező célja a „papírorientált szakemberképzés” egzisztenciális és/vagy munkahelyi nyomásra. 28 levélben dekódoltuk a belső indíttatású szakmai életpálya-építést, és 18 levélben jelent meg a meglévő mentálhigiénés tapasztalat fejlesztése. 11 levélben pedig az ún. professzionalizációt értettük meg, amikor a jelentkező egy, már eddig is gyakorolt informális közösségi pozíciót szeretne legitimizálni a képzés elvégzésével. Fontos megjegyeznünk, hogy a karrierépítés elemzésénél gyakran összemosódtak, kombinálódtak, együtt jelentkeznek az alkategóriák, tehát nem voltak kölcsönösen kizáróak. Az egzakt elkülönítést az is akadályozta, hogy ebben az elemzési lépésben is egyszerre értelmeztünk a felszínen lévő manifeszt és mélyebben meghúzódó látens tartalmakat. Ezek megjelenhettek ugyanabban a levélben és adott esetben különböző üzeneteket hordozhattak (pl. meglévő tapasztalat és professzionalizácó). Mindennek nyomán a karrierépítésen belül azonosított elemek összértéke magasabb lett, mint az alapmintánk száma (n = 51).