Az első – demográfiai adatokra irányuló kérdés – a válaszadók korára vonatkozott. A kitöltök életkori megoszlása a következőképpen alakult:

 

 

 

Ami az életkori megoszlást illeti, a kitöltők több mint a felét a negyvenes korosztály tagjai, míg a fiatalabb korosztály 40 százalékban volt jelen. Az átlagéletkor 39,4 év volt, amely arra enged következtetni, hogy e szakra zömével már többéves munkatapasztalattal rendelkezők jelentkeznek. A kutatási eredmények kiértékelésénél így – a korösszetételt figyelembe véve – érdemesnek ítéltük meg a 40 évesnél idősebb, és a fiatalabb korosztály válaszait összevetni.

 

 

A fenti adatokból látható, hogy a szak „vonzáskörzete” elsősorban a dunántúli megyékre terjed ki, és azon belül is Veszprém megyéből származik a legtöbb hallgató. Ebből arra lehet következtetni, hogy a szak/egyetem kiválasztásánál lényeges szempont lehet a lakóhely és az intézmény közötti távolság (vagy éppen az utazásra fordított idő). Örvendetes tény az is, hogy külföldön élő magyar hallgatók is jelen vannak a képzésben, főként annak távoktatásos formájában. A kérdőívekből az is kiderül, hogy amíg a fővárosból 8-an származnak, addig 38 fő városban, 8-an pedig községekben élnek.

 

 

A táblázat adataiból kiolvasható, hogy a kérdőív kitöltői között döntően már segítő szakmákban szerezték meg az előző végzettséget/dolgoznak (pedagógus, gyógypedagógus, szociális szférában dolgozók, viselkedéselemző, egészségfejlesztő, teológus, HR szakember…), szűkebb értelemben csak a közgazdász és a bölcsészdiplomával rendelkezők nem sorolhatóak e kategóriába. Vagyis megállapítható, hogy a mentálhigiénés szakra beiratkozók közül csak néhányan nem voltak még kapcsolatban valamely segítő hivatással.

 

 

A válaszadók közül – jól láthatóan – a kitöltés idején többen már segítő foglalkozást űztek, hiszen a szociális munkás, a pedagógusi, a gyógypedagógusi, a nevelői, az egészségfejlesztői, vagy éppen a büntetés-végrehajtásban betöltött munkakörökben összesen 23-an dolgoznak, ami a kutatásba bevont személyek 42,5%-át jelenti. Ezt a képet az is árnyal(hat)ja, hogy a válaszokból több esetben nem derült ki, hogy a vállalkozók, a gyermekükkel otthon maradt szülők, vagy éppen akik nem adták meg a munkakörüket, milyen területen dolgoznak.

 

 

Ahogy látható a diagramon, a 40 év alattiaknál a legtöbben (7 fő) a szakválasztás legfőbb okaként az érdeklődési kört jelölték meg, miközben az e korosztályba tartozó kérdőív kitöltőinek a negyede (6 fő) tudásának bővítése miatt iratkozott be a szakra.

 

 

A 40 év felettiek közül a legtöbben a későbbi munka minél eredményesebb elvégzése céljából választották ezt a szakot (10 fő). Ehhez kapcsolódhat a tudásbővítés mint szakválasztási ok, melyet 7-en jelöltek meg. Az előbbi két választ e korosztály több mint a fele jelölte meg, amely válasznak a munkaerőpiaci helyzet stabilizálásának igényéhez lehet köze. E korosztálynál már megjelent a diplomaszerzés is fő okként, amely a (leendő) munkában való szakmai elismertség igényére vezethető vissza. A két korcsoport szakválasztási okait összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy hasonló motívumok befolyásolják – kortól függetlenül – a hallgatókat.

 

 

Ahogy az előzetes kutatásokból is kitűnik, korosztálytól függetlenül az egyetem választásának talán az egyik legfontosabb oka a lakhely és az oktatási intézmény közötti távolság volt (12 fő válaszolta a fiatalabb, 13-an az idősebb korosztályból). Második „helyezést” az egyetem hírneve által hozott döntés „érte el”, melyet a fiatalabb korosztály 21,7%-a, és a negyvenesek-ötvenesek korcsoport tagjainak 19,4%-a választotta. Az „előzetes információk alapján” a 40 év alattiak közül 4-en, az idősebbek közül 6-an hozták meg az egyetemmel kapcsolatos döntésüket. Összevetve a két korcsoport válaszait, nem látunk számottevő különbségeket, így inkább kortól független tendenciákról lehet inkább beszélni.

 

 

Ahogy a fenti arányok is mutatják, mind a 40 év alattiak, mind pedig a 40 év felettiek közül egyaránt a szakmai/gyakorlati ismeretek átadását várják el a legtöbben a képzéstől. Itt, ugyan mindkét csoportban ez volt a leggyakoribb válasz, mégis nagy különbség van a két érték között, hiszen amíg a fiatalabb korosztály tagjai közül 7-en jelölték meg ezt az elvárást, addig az idősebb csoportnál már 16-an vallották ezt a legerősebb elvárásnak.

 

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy a válaszadóknak milyen terveik vannak a leendő diplomával kapcsolatosan. A következő ábra jól mutatja, hogyan gondolkodnak a jövőről a 40-es éveik előtt állók, és akik már elmúltak 40 évesek.

 

 

Ahogy leolvasható a diagramról, mindkét csoport esetében a diplomát (végzettséget) a munkaerőpiacon szeretnék kamatoztatni, azonban amíg a 40 év alattiak közül legtöbben – 10 hallgató – más munkakörben/helyen gondolja a jövőjét, addig a 40 év felettiek közel fele (14 fő) inkább a kitöltés időpontjában meglévő munkahelyen szeretné munkáját jobban végezni a mentálhigiénés végzettségével, tudásával. Mindkét csoportnál hangsúlyosan megjelent a „segíteni másokon” mint cél. Amíg a fiatalabb csoportnál 3-an feleltek e válasszal, addig a 40-es korosztályból 10-en jelölték meg ezt az opciót. Az „alapokat adna a továbbiakra nézve” választ 4-en jelölték be a fiatalabb korosztály tagjai közül, addig a 40-esek közül már csak 2-en.

 

 

Amíg a 40 év alatti válaszadók közül legtöbben (7 fő) a kommunikációs készségeikben szeretnének fejlődni, addig az idősebb korcsoportból ezt az opciót 5-en jelölték be. Jelentős azoknak a száma is a fiatalabb csoportban, akik a segítő kapcsolatok kezelésében kívánnának fejlődni, hiszen 6-an (az idősebbeknél 3-an) válaszoltak így. Ez a válasz szoros összefüggésben állhat az előbbiekben megemlített kommunikációs készségek fejlesztésének igényével. A 40 év felettiek köréből többen az önismeret/önfejlesztés területére koncentrálnának (10 fő). E korcsoport esetében fontos megjegyezni, hogy a válaszadók majdnem ¼-e, vagyis 6 fő a szakmai hitelességben szeretne elsősorban fejlődni.

 

 

A vizsgálatba bevont hallgatók több mint 1/3-a (19 fő) a „segítő beszélgetés” technikáját tartotta leghasznosabbnak. Ezt követte az önismereti gyakorlatok, amelyet 14-en jelöltek meg. A rangsorban a harmadik helyen a konfliktuskezelés technikái áll, amelyet 8-an választottak. Érdekes és egyben informatív az az adat, amely szerint 9 hallgató még nem kapott a képzés alatt általa hasznosnak és felhasználhatónak vélt gyakorlati eszközt. A külső gyakorlaton szerzett „tapasztalatot” és a közösségszervezéssel kapcsolatos technikákat 2-2 fő jelölte meg a vizsgált populáción belül. Összességében elmondható tehát, hogy a hallgatók több mint 3/4-e a kérdőív kitöltésekor már szerzett a különböző kurzusok által olyan gyakorlati tudást, melyeket fel (fog) tudnak használni munkájuk során.