Egy mai átlagos diák elsősorban a tanórákon vesz részt a nevelési-oktatási folyamatban. Hiú ábránd az emberi lét megőrzésének kompetenciáit tanórán kívüli tevékenységekben elhelyezve komoly eredményt várni. A kereszttantervi lehetőségek csak egyértelmű megfogalmazásban adnak választ a pedagógusok együttműködési kérdéseire.

A kereszttantervi – fenntarthatóság tantárgyi vita nem csak tanulásszervezési kérdés. Az átható (permeation) tanulási modell szerint csak a kereszttantervi témák biztosítják a legfőbb célokat, a teljes intézményi közösség tanulását a fenntarthatóságért. Ebben a szemléletben az önálló tárgy mentesítheti a közös felelősség kérdését mind a pedagógusközösség, mind az intézményirányítás területén. (Varga, 2020: 66)

A felsőoktatás felelőssége megkerülhetetlen. Az egészintézményes egyetemzöldítési feladatok mellett rövid távon elsődleges cél az oktatási tartalmak és módszerek oktatói felülvizsgálata és megújítása, hiszen frontális oktatásban egyetlen pedagógushallgató sem hiszi el a kooperatív munka hasznát és a benne rejlő motiváló erőket.

Kinek az asztala? A címben feltett kérdésre az elmúlt 30 évben mindig ugyanaz a válasz született meg. Bár vannak biztató jelek, de ez az asztal továbbra is a fenntarthatóságért tenni akaró, együttműködésre képes, a jövőért érzett felelősségtudattal rendelkező pedagógusoké marad.