Kutatási munkánk része, hogy szeretnénk egy pontos kimutatást arról, hogy jelenleg hány diszlexiás hallgató (akinek hivatalos igazolása van arról, hogy diszlexiás) tanul a felsőoktatásban. Kiindulva abból, hogy ez a kutatás intézményközi és határontúli is, bízunk abban, hogy az adatok minél pontosabbak és differenciáltabbak lesznek (intézményenkénti, karonkénti, szakonkénti lebontásban). A diszlexiások tanulásmódszertani technikáit már számosan kutatták, de jelen kutatásunkban a felsőoktatásban tanuló diszlexiás hallgatókat vesszük górcső alá, és igyekszünk egy pontos térképet, tematizált listát is megalkotni tanulásmódszertani technikáikról. Minderre azért is van szükség, mert a készülő távoktatási tananyag elsőként tanulásmódszertani témában készül. Elengedhetetlennek tartjuk a diszlexiások tanulási eredményességét növelő feladattípusok, valamint tanulási hatékonyságukat növelő tipográfiai megoldások felkutatását. Terveink között szerepel egy igénytérkép megalkotása is arról, hogyan képzeli a hallgató a számára megfelelő távoktatási tananyagot.

Hangsúlyozva azt, hogy az agilis módszertan követését a fejlesztés szempontjából alapvető fontosságúnak gondoljuk, nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a kutatás eredményei alapján folyamatos visszacsatolás történjék a távoktatási tananyag fejlesztői felé. A fejlesztési folyamat során elkészülő magyar nyelvű tanulásmódszertani, távoktatási tananyag hatékonyságvizsgálatát is elvégezzük. Az eredményének tükrében döntünk arról, hogy a tananyag elkészüljön-e idegen nyelven is, valamint a többi, már futó távoktatási tananyagba miként építsük be a tapasztalatokat, amivel a diszlexiás hallgatók tanulási folyamatát is hatékonyabbá tehetjük.