A mintánkban szereplő gyerekek mindegyikénél megjelentek az első szavak, a legkisebb mért expresszív szókincsérték 3 szó, mely 3 gyereknél fordult elő (16, 16 és 28 hónaposak). A gyerekek 38,7%-a (n = 151) ugyanakkor a szülői beszámoló szerint még nem beszél mondatokban, illetve legfeljebb egy‑egy alkalommal produkált többszavas közlést, azaz még az egyszavas közlések (holofrázisok) szakaszában van, az expresszív nyelvtani fejlődés nem indult meg a szülő számára érzékelhetően. A KOFA-2 főbb mutatóinak leíró statisztikai elemzése (elemszám, átlag, szórás, minimum és maximum értékek, normalitásvizsgálat) a 3. táblázatban látható.

 

Az életkori fejlődéssel összefüggő bővülés trendjei jól láthatóak a nyelvi teljesítmények korcsoportok közötti fokozatos növekedésével, melyeket az Expresszív szókincs és az MLUw adatokon a 2. és 3. ábra is szemléltet.

 

 

 

Az életkori csoportok közötti, nyelvi mutatókban megfigyelt különbségek mértékét nem-parametrikus, ismételt méréses Kruskal–Wallis próbával elemeztük, melynek eredménye (4. táblázat) szerint a korcsoport szignifikáns hatást gyakorol minden KOFA-mutatóra.

 

 

Az egymást követő korcsoportokat közvetlenül összehasonlító Dwass-Steel-Critchlow-Fligner tesztek eredménye minden mutató esetében és minden szomszédos korcsoport között szignifikáns (p < 0,05), leszámítva az Expresszív szókincset, a Ragtípusokat és az MLUw-t, melyekben a két legidősebb, 27–29 és 30–32 hónapos korcsoport már nem különbözik szignifikáns módon, illetve a Rendhagyó ragozás és Rendhagyó hibák mutatókat, melyekben 24 hónapos kor felett nem mutatkozik szignifikáns különbség.

 

A teljes Expresszív szókincsen belüli szekciók pontszámai szintén relevánsak lehetnek a szókincs összetételének vizsgálata, a különböző szófajok, illetve szemantikai kategóriák elsajátításának értékelése szempontjából. A KOFA-2 Szókincs szekciói összpontszámainak percentilis értékei a 6. táblázatban láthatók. Ebben jól láthatók a különböző, szemantikailag asszociálható szócsoportok elsajátításának dinamikai eltérései. Tanulságos, hogy az egyes kategóriák első elemei hány hónapos korban jelennek meg. Ebből a szempontból az elsőként megjelenő szavak a Hangutánzók, Játékok, Emberek (15–17 hó), illetve az Állatok, Étel és ital, Játékos szokások (18–20 hó). A következő fél évre jellemző a Járművek, Ruhák, Testrészek, Háztartás, Házon belül, Házon kívül, Igék, Melléknevek, Számok, Névmások (21–23 hó), illetve az Igekötők, Határozók (24–26 hó) megjelenése. Utolsóként az Idő, Kérdőszavak, Mennyiségek (27–29 hó), illetve a Segédigék, Kötőszavak (30–32 hó) kategóriába tartozó szavak bukkannak fel a gyerekek szókincsében.

 

 

A fenti táblázatban szereplő szekciókat részben összevontuk, hogy a fő szófajok, a főnevek, igék és melléknevek, illetve a nyelvtani funkcióelemek (zárt szóosztályok) összesített elsajátítása jobban összehasonlítható legyen. A négy szóosztályba tartozó elemek használatának a populáció percentilis arányaihoz kötött értékeit mutatja a 7. táblázat. A Főnevek összpontszámot az Állatok, Járművek, Játékok, Étel és ital, Ruhák, Testrészek, Háztartás, Házon belül, Házon kívül és az Emberek szekció pontszámainak összege adja gyerekenként, míg a Zárt szóosztályok összpontszámot az Igekötők, Idő, Névmások, Kérdőszavak, Határozók, Mennyiségek, Segédigék és a Kötőszavak szekció pontszámainak összege alkotja. A szófajok összevetésekor megállapíthatjuk, hogy a Főnevek már a legfiatalabb korcsoportban, 15–17 hónapos korban megjelennek, míg az első Igék, Melléknevek és Zárt szóosztályba tartozó elemek a 21–23 hónapos korban bukkannak fel. Az e kategóriákba tartozó szavak elsajátításának dinamikájára jellemző, hogy hogy a Főnevek legalább 50%-át már a 24–26 hónapos korcsoport legalább fele (50 percentilis) produkálta, míg ugyanez az elsajátítási szint az Igék és Melléknevek esetében a 27–29 hónapos korcsoportra jellemző, a Zárt szóosztályok elemei esetében pedig a vizsgált legidősebb korcsoportnál sem teljesül.

 

 

A Mondatok szekcióban a szülők által idézett mondatokból kalkulált MLUw értékek korcsoportonkénti percentilis értékeit a 8. táblázat mutatja. Ebben kirajzolódik, hogy a mintában szereplő gyerekek többsége még 18–20 hónapos korában sem kezdett többszavas közléseket produkálni. Mivel ennek a mutatónak nincs a kérdőív konstrukciójából fakadó maximális pontszáma, a kapott adatok alapján jól láthatók a 30–32 hónapos korig tartó fejlődés határai, a legidősebb korcsoport legfejlettebb része 7–9 szónál is hosszabb mondatokban is ki tudja fejezni magát. E referenciaértékek alapján lehetséges az egyéni mondatalkotás fejlettségi szintjének tájékoztató értékelése az adott életkori csoportba tartozó gyerekek átlagához képest.

 

 

 

Ahogy látható, toldalékonként különbözik, hogy mely életkori csoportban használja a gyerekek jelentősebb, 50% vagy 75%-os többsége az adott ragot. A legkorábban megjelenő nyelvtani morféma, az -é birtokjel már a 2 éven aluli, 21–23 hónapos gyerekek többségénél felbukkan, míg a legtöbb toldaléknál ez inkább 24–26 vagy 27–29 hónapos korra tehető, és van olyan toldalék, mely csak 30– 32 hónapos korra válik ennyire jellemzővé. Az egyes morfológiai elemek használatának elterjedtsége tehát a különböző korcsoportokban eltérő mintázatokat mutat. Ennek jellemző példáit szemléltetik a 4. ábra hisztogramjai az -é birtokjel, az -(O)t tárgyesetrag, a -b(A)n helyviszonyrag és a -h(A)t igei toldalék esetében.