Minden gyermek, így a siket gyermek is produkál vokális gagyogást, ám visszacsatolás hiányában ez fokozatosan elmarad, s átadja a helyét a manuális gagyogásnak (Kozma 2013), amely 6 és 12 hónapos kor között jellemző (Mayberry–Squires 2006). Noha minden gyermek, így a halló gyermekek is mozgatják a kezüket, az ujjaikat, ezeket a természetes gesztusokat a siket szülők szándékos kommunikációként értelmezik, válaszolnak ezekre, így erősítve meg a siket gyermekben ezen gesztusok kommunikatív értékét, támogatva az első jelek megjelenését (Kozma 2013). A manuális gagyogás általában bizonyos fonológiai jegyekre épül, s néhány kézforma (pl. a kinyújtott tenyér, az ököl, a mutatóujj kinyújtása) ritmikus használatát jelenti (Mayberry–Squires 2006). A jelnyelv‑elsajátító gyermek ugyanis nem képes minden kézforma azonnali produkálására, csak „fokozatosan veszi birtokba az ujjait” (Mongyi–Szabó 2005, 122). A jelnyelv-elsajátítás folyamatában a jelnyelvi kézformák megjelenése az ujjak mozgatására való képesség fejlődéséhez igazodik (McIntire 1987; Boyes Braem 1990).