A társas elvárások hipotézise szerint tehát a második címke kondícióban ugyanolyan eséllyel fogják a verbális kifejezéssel összhangban lévő tárgyelrendezést választani mind a hároméves, mind pedig a négyéves gyerekek, mint az első címke kondícióban. A két kondícióban adott helyes válaszok számát Wilcoxon előjeles rangpróbával hasonlítottuk össze külön a hároméves és a négyéves mintában (6. ábra). Az eredmények megfelelnek a várakozásainknak: a két kondíció között nincs szignifikáns különbség sem a háromévesek (z = −2,39; p = 0,99; medián = 2 mindkét kondícióban), sem pedig a négyévesek csoportjában (z = −0,97; p = 0,30; medián = 2 mindkét kondícióban).

 

 

A gyerekek teljesítménye most is szignifikánsan a véletlen szintje fölött volt (háromévesek első címke: W = 336, p = 0,03, második címke: W = 438, p < 0,001; négyévesek első címke: W = 396, p = 0,002, második címke: W = 421,5, p < 0,001).