A nyelvtani morfémák szekció érvényességi vizsgálatához 10 helyviszonyt jelölő morfémára vonatkozóan hasonlítottuk össze a szülői beszámolók adatait és a gyermekek teljesítményét egy játékállatokkal végzett, kiváltott produkciós feladatban. Ebben a feladatban a kísérletvezető egy kis játéknyulat mozgatott, aki az anyjával bújócskázott. Az anyanyúl szemét bekötötték. A gyerekek feladata az volt, hogy megmondják az anyanyúlnak, hogy a kis nyúl merre mozog, a válaszokat közvetlen kérdésekkel idéztük elő, pl. „Hová ment a nyuszi? Hol bujkál most? Honnan kukucskál elő?” A szülők átlagosan 3,48 morféma használatáról számoltak be, míg a gyerekek átlagosan 2,18 morfémát produkáltak a felidézett produkciós feladatban. A gyermekek által használt és a szülők által megjelölt nyelvtani morfémák száma közötti korreláció nagyon magasnak és szignifikánsnak bizonyult (0,849; p < 0,001), ami a szülői értékelés általános érvényességéről árulkodik ebben a tekintetben. Az egyes morfémákra vonatkozó koefficiensek többnyire szintén szignifikánsak voltak (7 a 10-ből), de valamivel nagyobb eltérést mutattak 0,51 (közepes) és 0,86 (nagyon erős) között. Megjegyzendő, hogy kísérleti helyzetben a nyelvtani funkcióelemek jóval nehezebben válthatók ki ilyen kis gyerekeknél. A nem szignifikáns, illetve alacsony összefüggést mutató morfémáknál minden esetben aránytalanul alacsony volt a pozitív válaszok száma, például a mögött névutót mindössze 3 gyerek szülője jelölte be (11%), és a kísérleti helyzetben egyetlen gyerek produkálta. Úgy tűnik tehát, hogy bár a szülők jelzései kevésbé pontosak a gyermekeik által használt kötött morfémák megadásában, mint az állatneveknél, mégis képesek viszonylag pontos becsléseket adni a gyermekeik által használt morfémák számáról.

Összefoglalva, ezek a vizsgálatok nagyrészt támogatják a KOFA-2 vizsgált szókincs és nyelvtan alszekcióinak érvényességét, utóbbi esetben egy kifejezetten a magyar CDI számára kifejlesztett anyagon (Kas et al. 2010). Arra ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy a szülők számára nagyobb kihívást jelenthet felismerni és értékelni az absztraktabb nyelvi elemek – kötött morfémák, kevésbé konkrét jelentésű szavak – használatát gyermekük beszédében.