A CI rendkívül népszerű eszközzé vált különösen a siket gyereket nevelő halló szülők körében. Finnországban például megváltozott a korábbi gyakorlat, mely szerint a szülők számára a jelnyelv megtanulását és használatát ajánlották siket gyermekük fejlesztése érdekében, s ma már a jellel kísért finn nyelv használatát tanácsolják a CI beültetése előtt, a beültetés után pedig csak kísérő jelek alkalmazását javasolják (Takkinen 2016). A siket közösségben használatos jelnyelv mellőzésének azonban az implantált gyermekek esetében is komoly kockázata van, mivel nem minden gyerek tudja a CI segítségével elsajátítani a hangzó nyelvet, s mikorra ez kiderül, a gyermek már elszalasztotta azt az érzékeny periódust, amikor a leghatékonyabban tudná elsajátítani a (jel)nyelvet, ez pedig káros az egyénre és a társadalomra nézve egyaránt (Humphries et al. 2012; Takkinen 2016). Kockázatot jelent emellett a készülék beültetése és viselése is. Annak ismeretében, hogy a jelnyelvnek való korai kitettség megfelelő nyelvelsajátítást eredményez, a nyelvész szakemberek ajánlása szerint minden implantált gyermeknek meg kell kapnia a lehetőséget a nyelvhez való hozzáférésre a jelnyelven keresztül, annak érdekében, hogy bimodális kétnyelvűvé válhasson, illetve hogy ne váljon kései elsőnyelv‑elsajátítóvá (Humphries et al. 2012).