A kutatási anyagot spontán beszédből kiválasztott intervokális helyzetű, rövid és hosszú mássalhangzók alkották. Összesen 887 mássalhangzó képezte a vizsgálat tárgyát, amelyek az 1. táblázat szerint oszlanak meg az életkorok, a kvantitás és a mássalhangzótípusok szerint. A mássalhangzók közül két osztályt, az explozívákat és a nazálisokat választottuk vizsgálatunk tárgyául; előbbiek közül a /t/ és /k/ konszonánsokat, utóbbiak közül az /n/ és a /ɲ/ konszonánsokat annotáltuk (relatíve nagy gyakoriságuk miatt). Egy beszélőtől átlagosan 44 (±13) mássalhangzót címkéztünk fel. A gyermekek esetében 237 szingleton és 223 gemináta, a felnőttek esetében 214 szingleton és 213 gemináta mássalhangzót elemeztünk.

 

 

Az elemzett hangok változatos fonetikai kontextusokban és pozíciókban fordultak elő, így számos tényező hatást gyakorolhatott az időtartamukra. Néhány kritériummal azonban igyekeztünk csökkenteni a szegmentum-időtartamok variabilitását. (i) Egyrészt szókezdő és szóvégi hangokat nem válogattunk be az elemzésbe, hiszen a prozódiai határjelzés (pl. frázisvégi nyúlás) többek közt ezeknek a szegmentumoknak az időtartam-növekedése által érvényesülhet (White–Mády 2008; Krepsz et al. 2019; Markó et al. 2022). (ii) Másrészt a célmássalhangzók 2–4 szótagos szavakban fordultak elő, vagyis kizártuk az 1 szótagos, illetve a 4-nél több szótagos szavakat. A szóhosszúság hangidőtartamokra gyakorolt hatását Gósy és Krepsz (2016) kutatása alátámasztotta a magánhangzókra, White és Mády (2008) elemzése azonban nem mutatott ki összefüggést a szótagszám és a vizsgált magánhangzók időtartama között. (iii) A hosszú mássalhangzók mindegyike mögöttes vagy levezetett valódi gemináta volt, a szóhatáron azonos szegmentumok ikeredésével keletkező álgeminátákat kizártuk az elemzésből az előbbi kettő típustól eltérő fonológiai viselkedésük, illetve eltérő temporális sajátosságaik miatt (Siptár–Gráczi 2014; Neuberger 2023). (iv) A célmássalhangzókat környező magánhangzók között az alábbiak szerepeltek: /ɒ, ε, o, i/, vagyis minden esetben fonológiailag rövid magánhangzók, amelyeket gyakoriságuk miatt választottunk. Összesen 1774 magánhangzót címkéztünk fel, amelyeknek a fele a célmássalhangzót megelőző hang (V1), másik fele pedig követő hang (V2) volt. A magánhangzók minőség szerinti megoszlását a 2. táblázat mutatja, a szingletonok és a gemináták környezetében közel kiegyenlített előfordulásokat címkéztünk fel az egyes magánhangzókból.