Az emberi fejlődés lenyűgöző folyamata már a fogantatás pillanatában megkezdődik, és a prenatális időszak fontossága kiemelkedő a későbbi élet szempontjából. A prenatális nyelvi tapasztalatok vizsgálata arra világít rá, hogy a magzat már az anyaméhben különleges kapcsolatot alakít ki a hangokkal és a beszéddel. A jelen cikk az ezzel kapcsolatos legfontosabb kísérletes vizsgálatokat tekinti át, és ezen eredmények alapján a nyelvelsajátítás egy új modelljét vázolja fel. A tanulmány kifejezetten csak a prenatális időszakban szerzett nyelvi tapasztalatokkal és képességekkel, valamint azoknak a későbbi nyelvfejlődésre gyakorolt hatásával foglalkozik. Nem tér ki a nyelvelsajátítás folyamatának egészére, még annak legjelentősebb állomásaira sem, ha azokat a prenatális nyelvi tapasztalat nem érinti. A születés előtti nyelvi tapasztalatok és fejlődés kísérletes vizsgálata, részben az érthető gyakorlati nehézségek miatt, korábban nem kapott különösebb figyelmet. A kísérleti módszerek fejlődésével azonban (pl. magzati ultrahang, magnetoencefalográfia, mágneses rezonancia, újszülött elektroen-cefalográfia, infravörös spektroszkópia) egyre több adat áll rendelkezésünkre, amelyekből nyilvánvalóvá kezd válni, hogy a születés előtti időszak fontos szerepet játszik a nyelvi fejlődésben. A fejlődés ezen szakasza tehát mind empirikus, mind elméleti szempontból jelentős, ám egyelőre kevésbé ismert, mint a születés utáni időszak. Tanulmányunk e hiányt igyekszik pótolni.