Mivel a csecsemők bevonásával zajló interakció minden esetben multimodálisnak tekinthető, nem meglepő, hogy a hangzó nyelvek elsajátításakor tapasztaltakhoz hasonlóan a siket csecsemőhöz szóló jelelésben is módosulások történnek az arcon, illetőleg a testen (Brentari 2019). A jelnyelvekben is létezik dajkanyelv: a csecsemő vizuális érdeklődésének felkeltése érdekében a siket anyák a jeleket hosszabb ideig, lassabban jelelik, szélesebb mozdulatokkal, gyakoriak az ismétlések, s gyakran a semleges jelelési téren kívül, pl. egy képeskönyvön vagy a gyermek testén jelelnek, továbbá léteznek dajkanyelvi jelek is (Kyle 1994; Mayberry–Squires 2006; Kozma 2013; Brentari 2019). Például a magyar jelnyelvi ELEFÁNT jel az ormány formáját idézi fel egy kanyargó mozgással, ami bonyolultnak minősül, a dajkanyelvi változat ezzel szemben a fej két oldalán lebegő nagy füleket jeleníti meg (Szabó 2013).