Összességében az eredményeink két általános következtetést támasztanak alá, amelyek egybevágnak a tágabb szakirodalmi eredményekkel. Először is azt mutatják be, hogy az ST sérülése jelen van azokban a fejlődési zavarokban, amelyeket túlnyomórészt nyelvi sérülés jellemez, különösen a nyelvfejlődési zavarban és a fejlődési diszlexiában. Ez az ST-deficit több modalitásban és területen is megmutatkozik, és együttjárást mutat a beszélt nyelvi készségekkel, beleértve a lexikális és nyelvtani képességeket, bár az írott nyelvi képességekkel nem találtunk szoros összefüggést. Emellett alátámasztják a különböző kognitív képességek összetett együttes hatását a nyelvi fejlődés alakításában, amely képességek közül az ST-képesség az egyik jelentős összetevő. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a nyelvi és az ST-problémák egyaránt származhatnak olyan általánosabb kognitív képességek zavaraiból, mint a munkamemória, a rövid távú memória, a végrehajtó funkciók és a feldolgozási sebesség, amelyek mind az ST, mind a nyelvi fejlődés szempontjából kulcsfontosságúak.