A pszicholingvisztika keretei között számos elméletet írtak le, modellt dolgoztak ki és folyamatot elemeztek a beszédfeldolgozásról az akusztikai-fonetikai vizsgálatoktól a neurokognitív megközelítésekig (pl. Gernsbacher–Traxler 2006; Gaskell 2007; Hickok et al. 2011; Cutler 2013; Delogu et al. 2019; Pardo et al. 2021). A mechanizmus tömör definíciója megfogalmazható úgy, hogy a beszéddel összefüggő hallási jelenségek olyan egységes folyamatba rendeződnek, amelynek reprezentációi tartalmazzák a grammatikai, szemantikai, kontextuális és egyéb sajátosságokat. A gazdag ismeretanyag és tudás ellenére még mindig vannak megválaszolatlan kérdések és pontosításra szoruló tények; az újabb és újabb nézőpontok pedig további kutatásokat tesznek szükségessé.