A V1 és a V2 magánhangzók időtartama hozzájárulhat a kvantitáskontraszt kifejezéséhez az egyes nyelvek tanúsága szerint. Eredményeink szerint a V1 hosszabb időtartamú gemináták előtt, mint szingletonok előtt. Ez mindkét életkori csoportban így jelentkezett. A felnőttek V1-átlagértékei (előbb a szingleton‑, majd a geminátakörnyezetben): 56 (±17) és 64 (±24), a gyermekeké pedig: 83 (±33) és 95 (±33) ms. A V2 azonban éppen ellentétes tendenciát mutatott, vagyis rövidebb időtartamú volt geminátákat követően mindkét beszélői csoportban (4. ábra). A felnőttek V2-átlagértékei (előbb a szingleton-, majd a geminátakörnyezetben): 59 (±28) és 56 (±29), a gyermekeké pedig: 105 (±59) és 83 (±51) ms. A mássalhangzó-kvantitás szerint a környező magánhangzók időtartamai a gyermekek ejtésében nagyobb különbségeket mutattak, mint ahogyan az a felnőttek ejtésében látható (4. ábra). Megjegyzendő, hogy az időtartamértékek szórása is nagyobb volt a gyermekek beszédében, mint a felnőttekében.