A csoportok páronkénti összehasonlítása szerint szignifikáns életkori különbség mutatható ki mind a négy csoport időértékeit tekintve (szingleton explozíva, gemináta explozíva, szingleton nazális, gemináta nazális; p ≤ 0,001), a gyermekeknél átlagosan hosszabbak voltak az időértékek. A kvantitás szerinti időtartam-különbség mind a négy csoportban szignifikáns volt (gyermek explozíva, gyermek nazális, felnőtt explozíva, felnőtt nazális; p < 0,001), elvárásunknak megfelelően a gemináták javára. A mássalhangzótípus különbsége szintén szignifikánsnak mutatkozott (gyermek szingleton, gyermek gemináta, felnőtt szingleton, felnőtt gemináta; p < 0,001), mégpedig mind a négy csoportban az explozívák realizálódtak hosszabb időtartammal. Átlagosan leghosszabb időtartammal tehát a gyermekek gemináta explozívái realizálódtak (az egyes csoportok átlagértékei és átlagos eltérései megtalálhatók a Mellékletben található táblázatban). Ennél a felnőttek gemináta explozívái valamivel rövidebb időtartamúak voltak, az értékek azonban jelentős átfedést mutatnak a gyermekek szingleton explozíváival (lásd a 2. ábra dobozdiagramjait).

A szingletonok átlagos időtartama gyermekkortól felnőttkorig (pusztán a vizsgálatban szereplő két életkor alapján) 68–69%-ra csökkent, míg a geminátáké 78–85%-ra, vagyis utóbbiak értékei közelebb állnak a gyermekkorban mért értékekhez (amelyet itt 100%-nak tekintünk). A csökkenés mértéke tehát a szingletonok esetében nagyobbnak, a gemináták esetében kisebbnek bizonyult. Ez azt mutatja, hogy a beszédhangok tartamának csökkenése az életkorral nem ugyanakkora mértékben érinti a szingleton és gemináta mássalhangzókat.