A neurális oszcillációk szabályosan ismétlődő idegsejtek által generált gátló és serkentő elektromos aktivitásmintázatok (Buzsáki 2019; Buzsáki–Draguhn 2004). Számos tanulmány utal arra, hogy az oszcillációk mind a zenei ritmus (Fujioka et al. 2012; Nozaradan et al. 2011; 2012; 2015), mind a beszélt nyelv (Giraud–Poeppel 2012; Kösem et al. 2018; Kösem–Wassenhove 2017) feldolgozásában kiemelt szerepet játszanak, és hasonlóan működnek a két területen (Harding et al. 2019; Jones 2019). A neurális oszcillációk különböző frekvenciákon jelenhetnek meg (Buzsáki–Draguhn 2004), és hierarchikusan összekapcsolódhatnak, így támogatva az információ feldolgozását és integrációját különböző egymásba ágyazott frekvenciákon (Jones 2016).

 

 

Ugyan számos tanulmány kimutatta neurális oszcillációk szinkronizálódását a bejövő hangingerek szabályosságaival, a szinkronizáció pontos funkciója egyelőre nem tisztázott. Egyes elméletek szerint ez a szinkronizálódás abban segít, hogy figyelmünket a megfelelő pillanatokban fordítsuk a bejövő hangingerre (Jones 2019). Mások az oszcillációknak a hanginger megfelelő egységekre bontásában (angolul chunking), az információ integrálásában és a hierarchikus feldolgozásban játszott szerepét hangsúlyozzák (Giraud–Poeppel 2012; Meyer 2018; Poeppel–Assaneo 2020). A neurális oszcillációknak a predikciók generálásában és a predikciós folyamatok hibáinak jelzésében is szerepe lehet (Arnal–Giraud 2012; Buzsáki 2019; Chao et al. 2018).