Az elemzések során a KOFA-2 kérdőívből felhasznált mutatók a következők (a maximális pontszámot a kérdőívben szereplő példák, tételek száma adja):

 

 

Az átlagos mondathossz szavakban történő kiszámításakor (mean length of utterance in words, MLUw) a KOFA-rendszernél bevett módon jártunk el (vö. Kas et al. 2017). Átlagos mondathosszt akkor számítottunk a kapott mondatokból, ha legalább két példamondatot írt a szülő. A szavak elkülönítésében alapvetően a helyesírás szerinti tagolást követtük, de az igekötőket a helyesírás szerinti egybeírás ellenére is külön szónak számoltuk minden esetben. Egy példamondat elemzése a következő (MLUw = 10):

 

 

A morfémákban való számolás jobban képes lehet megragadni a gyerekek morfológiai fejlettségét, az összetett szóalakok morfémáinak megjelenése miatt. Ez azonban a magyarhoz hasonlóan gazdagon ragozó nyelvekben nem mindig egyértelmű, mert a bonyolult és nem következetesen agglutináló morfológiai rendszerben a toldalékhatárok többféleképpen elemezhetők, a komplex jelentést hordozó toldalékmorfémák sokféleképpen bonthatók fel. Korábbi elemzésünkben, melyben egy viszonylag felszíni formákon alapuló kalkulációt alkalmaztunk, a rejtett (zéró) morfémákat nem számoltuk, és a kötőhangzókat sem számoltuk külön morfémáknak, azt találtuk, hogy a szavakban, illetve morfémákban számolt MLU-értékek közötti korreláció nagyon erős a magyarban, 0,991*** (Kas et al. 2022). Emiatt úgy gondoljuk, hogy a szavakban számolt MLU is megfelelően tükrözi a gyerekek nyelvtani fejlettségét egymáshoz képest, és elkerülhető a morfémahatárok elemzési bizonytalansága.