A KOFA-rendszer jelenleg három elemből áll: a tipikus fejlődést tekintve a KOFA-1 (Szavak és gesztusok) az egyéves kor körüli (8–16 hónapos), a KOFA-2 (Szavak és mondatok) a kétéves kor körüli (16–30 hónapos), míg a KOFA-3 a hároméves kor körüli (30–48 hónapos) gyerekek felmérését célozza. A KOFA-1 és a KOFA-2 a teljes szókincs, továbbá a korai szó- és mondatértés, a nem verbális kommunikáció, a szimbolikus tevékenység, illetve a nyelvtani fejlettség felmérését lehetővé tevő részletesebb diagnosztikai eszközként is alkalmazható, míg a KOFA-3 egy rövid, fókuszált szűrőeljárás, melyet az óvodába lépő gyerekek logopédiai szűrésében alkalmaznak. Az eredeti CDI-rendszer egyik alapelve, hogy a szülőnek nem felidéznie kell a gyereke nyelvi teljesítményeit, hanem megadott lista elemei közül kell kiválasztania, melyiknek a használata jellemző a gyerekére (és melyik nem). A legjelentősebb szekciója a teszteknek egy több száz szavas szólista, melyet végigolvasva a szülő megjelöli a gyermeke által használt (KOFA-2), illetve megértett (KOFA-1) szavakat. A KOFA-1 és KOFA-2 szókincslistája között ugyanakkor jelentős különbség, hogy míg az előbbiben a szülőnek van lehetősége külön jelölni minden egyes szó értését, illetve a szó produkcióját, az utóbbi csak a szó produkciójára kérdez rá. Ennek megfelelően, a KOFA-1 a receptív és expresszív szókincs mérésére is alkalmas, míg a KOFA-2 csak az expresszív szókincset vizsgálja. Ez a különbség már a CDI első eredeti publikációjára is jellemző, így a magyar adaptáció is ezt követte.