Az ST sérülékenységét nyelvfejlődési zavarban több tanulmány is alátámasztja (pl. Ahufinger et al. 2022; Evans et al. 2009; Hsu et al. 2014; Lammertink et al. 2020; Lukács et al. 2021), és bár ennek ellentmondó eredmények is megtalálhatók a szakirodalomban (pl. Gabriel et al. 2011; Hall et al. 2017), a metaelemzések (például Lammertink et al. 2017; Obeid et al. 2016) is amellett érvelnek, hogy a nyelvfejlődési zavart csoportszinten általában a tipikus fejlődéshez képest gyengébb ST-teljesítmény jellemzi mind az akusztikus (pl. Evans et al. 2009; Hsu et al. 2014; Lammertink et al. 2020; Lukács–Kemény 2014), mind a vizuomotoros (pl. Lum et al. 2014; Mayor-Dubois et al. 2014) modalitásban, valamint a nyelvi (pl. Evans et al. 2009; Hsu et al. 2014; Lammertink et al. 2020; Lukács–Kemény 2014) és nemnyelvi (pl. Lum et al. 2013; Mayor-Dubois et al. 2014) tartományban egyaránt.

A nyelvtani szabályok elsajátítását modellező mesterségesnyelvtan-tanulási feladat alkalmazásával mindeddig kevés kutatás született nyelvfejlődési zavarban. Gillis és munkatársai (2022) egy vizuális mesterségesnyelvtan-tanulási feladattal szignifikáns elmaradást figyeltek meg nyelvfejlődési zavarban a tipikus fejlődésű gyerekekhez képest. Lukács és Kemény (2014) akusztikusan bemutatott, viszonylag összetett, kategóriaalapú nyelvtan használatával figyelt meg nyelvfejlődési zavarban a tipikusnál gyengébb mesterségesnyelvtan-tanulási teljesítményt, míg Hall és munkatársai (2017) egy egyszerűbb nyelvtant alkalmazva nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között. Összességében tehát a nyelvfejlődési zavarra jellemző az alacsonyabb ST-teljesítmény. Továbbra sem világos azonban, hogy ez hogyan kapcsolódik a különböző nyelvi tünetekhez és más kognitív sérülésekhez.