Sok fejlődési zavart a rövid távú memória, a végrehajtó funkciók vagy a feldolgozási kapacitás egy vagy több modalitásban való sérülése is jellemez. Mivel ezek az általános kognitív képességek mind szerepet játszhatnak az ST feladatokon nyújtott teljesítményben, a sérülésük várhatóan az ST teljesítménycsökkenéséhez vezet még olyan esetben is, amikor az ST-képesség maga nem sérült. Éppen ezért nem elég, ha egy fejlődési zavarban csökkent ST-teljesítményt találunk, az ST-sérülés természetének tisztázásához meg kell vizsgálni azoknak a kognitív funkcióknak a lehetséges közvetítő szerepét, amelyek szerepet játszanak az ST-feladatokban, és amelyek sérülhetnek az adott fejlődési zavarban. Ha az ST és a nyelvi képességek közötti kapcsolatot más kognitív tényezők közvetítik – mint például a feldolgozási sebesség vagy a munkamemória-kapacitás –, akkor az ST és a nyelvi feladatok alacsony teljesítménye a korlátozott kognitív erőforrásoknak tudható be. Ebben az esetben a sérült ST – beleértve a fonéma-, szószintű és nyelvtani ST-t – nem az elsődleges ok, hanem – akárcsak a nyelvi sérülés maga – az említett kognitív funkciókban fennálló deficit következménye. Fontos azonban leszögezni, hogy ha ilyen jellegű közvetett ST sérülés áll fenn, a sérült ST is további nehézségeket okozhat a nyelvelsajátításban.

Az alábbiakban négy fejlődési zavar, a nyelvfejlődési zavar, a fejlődési diszlexia, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar és az autizmus spektrum zavar kognitív profilját mutatjuk be, kiemelt tekintettel az ST és a nyelvi képességek összefüggéseire.