Amint a 2. ábra összefoglalja, a fejlődési zavarok, az innátizmus és a moduláris elmefelfogás tekintetében egyaránt kulcsszereplőnek tekinthető SLI-hoz fűzött remények csalódást okoztak. A korábban elterjedt SNyZ/SLI fogalmát és terminológiáját is kicseréltük. A fejlődési nyelvi zavar (DLD) sokkal kevésbé specifikus viselkedési szinten, de sokkal kevésbé sajátos genetikai szinten is. Mindez, ami a viselkedéses értelmezést illeti, egy olyan elmélet felé vezet, amely a képességek fokozatos kibontakozását állítja előtérbe a puszta, tervrajzszerű genetikai meghatározottság helyett. Egy olyan fejlődéskép kezd kialakulni, amely a Chomsky-féle merev innátizmussal szemben olyan magyarázatot ad, amely szerint a fejlődés mindig interakciót jelent a környezet és a genetikai program-potenciálok között.

 

 

Ugyanakkor ez nem teszi fölöslegessé a terminológia és a fogalmi rendszer útvesztőjében tett 70 évnyi kirándulást. A radikális elméletek mind a viselkedési, mind a genetikai értelmezés terén világosabb hipotézisvizsgálatokat, s mára kibontakozott tisztánlátást eredményeztek. Nem azért látjuk összetettebbnek a fejlődési nyelvi zavarok meghatározóit, mert eleve minden folyamatot komplexnek tételezünk, hanem azért, mert a radikális hipotézisek ellenőrzése kikényszerítette a szembeállító vizsgálatokat.

 

 

Maga a genetika is sokkal plasztikusabbá vált. Rácsodálkozunk arra, hogy a mintegy húszezer gén talán nem is tud egyenként olyan sok mozzanatot meghatározni, ezért a kognitív fejlődés genetikai meghatározottságában is előtérbe kell helyeznünk a szabályozó működések jelentőségét. Másrészt észrevesszük azt is, hogy a magasabb kognitív rendszerekben számos olyan többkomponensű rendszer van, amelyek közös adaptív funkciókat valósítanak meg. […] Sokszor a megfelelő analógia a szürkületi és a nappali látás, ahol kétféle rendszer egyazon funkciót a nagy megvilágítási körülmények között is érvényesülő vizuális viselkedésirányítás valósítja meg.