A gemináták előfordulási gyakoriságában felállított sorrend (obstruensek > nazálisok > siklóhangok, l. Podesva 2002) a hosszúsági kontraszt észlelhetőségével van összefüggésben. Podesva (2002) feltevése szerint egy intervokális szonoráns gemináta könnyebben összetéveszthető a rövid párjával, mint egy obstruens gemináta a rövid megfelelőjével. A magánhangzókhoz akusztikailag közeli szonoráns mássalhangzókra ugyanis jellemző a spektrális folytonosság, illetve az amplitúdóváltozás hiánya, következtetésképpen esetükben a szűkület időtartamát nehezebb észlelni a környező magánhangzókkal való folyamatosság miatt. Ez nehezebbé teszi esetükben a hosszúságészlelést, illetőleg a kvantitásfokozat azonosítását – ahogyan Kawahara és Pangilinan (2017) diszkriminációs és identifikációs kísérletei is alátámasztották a japán nyelvben.

A gemináták gyakrabban jelennek meg a zöngétlen zárhangok esetén, mint a zöngésekben. Ezt részben aerodinamikai okok magyarázzák. A zöngeképzés alatt ugyanis a glottisz felől áramló levegő felgyülemlik a szájüregben mindaddig, amíg az intraorális nyomás egyenlővé válik a szubglottális nyomással. Ekkor a glottiszon keresztüli légáram abbamarad, és a zöngeképzés megszűnik. Egy relatíve hosszú zárszakasz-időtartam esetén nehezebb fenntartani a szükséges nyomáskülönbségeket (Ohala–Riordan 1979). Azokban a nyelvekben, amelyekben zöngés gemináták is előfordulnak, a zöngések jellemzően rövidebb időtartammal valósulnak meg, mint a zöngétlenek (hasonlóan a szingletonoknál tapasztaltakhoz), illetve nem ritka, hogy részben vagy egészben zöngétlenednek az artikuláció során (Ohala 1983).

A korábbi szakirodalom jellegzetes különbségeket talált a nazális mássalhangzók és a zöngétlen explozívák hosszúságkontrasztjában. Az olasz gemináták felnőtt nyelvi produkciójában a reartikuláció (kettős artikuláció) gyakoribbnak bizonyult az explozívák esetében, mint nazálisok esetében (Payne 2005). Mind a szingletonok, mind a gemináták abszolút időtartama rövidebb volt nazálisok esetében, mint explozívák esetében, a gemináta/szingleton arány azonban a nazálisok (és más szonoránsok) esetében volt nagyobb. Payne és munkatársai (2017) norvég anyanyelvű gyermekek produkciójában is kimutattak mássalhangzótípusok közötti különbséget a kvantitás fonetikai realizációjában. Eredményeik szerint a szonoránsok esetében a kontrasztot nemcsak a relatív VC időviszonyokkal jelzik a gyermekek, hanem magánhangzó és a mássalhangzó egyedi időtartamával is. Ezzel szemben a zöngétlen explozíváknál a rövid– hosszú mássalhangzó időtartam-különbsége, amely az anyanyelv-elsajátítás korábbi szakaszában jelen van, hatéves korra megszűnni látszik, és a kontraszt elsődleges akusztikai korrelátumává a relatív VC időviszony válik.