A KOFA-2 nyelvi mutatói, illetve az életkor közötti összefüggéseket Spearman rangkorrelációkkal elemeztük (12. táblázat). Míg az életkor pozitív közepes erősségű szignifikáns korrelációt mutat a nyelvi mutatókkal, utóbbiak egymás közötti összefüggése erős, a 0,7‑es értéket mindenhol meghaladó pozitív, szignifikáns korrelációs együtthatók tanúsága szerint. Ez arra utal, hogy a nyelv különböző szintjeinek fejlődése nem elsősorban az életkorhoz, hanem egymáshoz kapcsolódik szorosabban.

 

 

A 13. táblázat, illetve a 6. ábra a Ragtípusok elsajátítását, illetve a mondatalkotás fejlődését (az MLUw érték növekedését) mutatja az expresszív szókincsméret függvényében.

 

 

 

 

Látható, hogy a mintánkban a többszavas mondatok elsőként a 100-150 szavas expresszív szókincset mutató gyerekek között jelennek meg, igazán elterjedtté azonban csak a 200–300 szavas fejlődési stádiumban válnak, itt már a gyerekek több, mint 50%-ánál számoltak be a kitöltő szülők többszavas megnyilatkozásokról. Hasonlóképpen, de valamivel korábban, az első toldalékok az 50–100 szavas expresszív szókincset szereplő gyerekeknél jelennek meg, de a raghasználat ugyancsak a 200–300 szavas fejlődési stádiumban válik igazán elterjedtté, ekkor a gyerekek több, mint 50%-a már egynél több (mintánkban 5) különböző nyelvtani morfémát produkált.