A 20. században először a teljesítményértékelési módszerek alakultak ki; ezek a mérési eszközök később egészültek ki a folyamatszemlélettel, azaz megjelent a teljesítménymenedzsment is. Fontossá vált tehát, hogy ne csak értékeljük, hanem menedzseljük is a teljesítményt. Ma már a legtöbb helyen a teljesítménymenedzsment fontos részeként tekintenek a teljesítményértékelésre. A TM és a TÉR között a legnagyobb különbség az időbeliség. Míg a TÉR egy adott pillanatban képes kimutatni a munkatárs teljesítményét, addig a TM hosszabb távú kontextusba helyezi mindezt, ahol a hangsúly a fejlődésen van: évről évre jobb eredményt érjenek el a kollégák, és ehhez kapjanak folyamatos támogatást a vezetőktől.