Bizonyos szakmák esetében egyértelmű, hogy azt milyen jogviszonyban lehet ellátni; ilyenkor más típus nem választható. Ilyen például a betanított munka, amely munkaviszonyt feltételez. Vannak azonban olyan szakmák, munkák is, amelyek munkaviszonyban és polgári jogviszonyban egyaránt elláthatók. Azt, hogy végül melyik valósul meg, a felek dönthetik el az egyedi körülmények figyelembevétele mellett. Orvos, jogász vagy újságíró például mindkét jogviszonytípusban dolgozhat. Ugyanakkor ugyanaz a feladat egy munkáltatón belül nem látható el részben munkaviszonyban, részben pedig polgári jogi szerződésben.

A már fennálló jogviszonyok elhatárolása korántsem a szerződés elnevezése alapján történik. Általános jogelv ugyanis, hogy a szerződéseket nem a nevük, hanem valós tartalmuk alapján kell megítélni. Minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valós szerződéses tartalmat hordozza, színlelt szerződés, és semmisnek tekinthető. Hiába nevezik a felek szerződésüket vállalkozási szerződésnek, ha az valójában a munkaviszony kritériumainak felel meg. Ilyenkor a valóságban a felek között nem vállalkozási jogviszony, hanem munkaviszony áll fenn.

A gyakorlatban a munkaviszony és a megbízás/vállalkozás között számos hasonlóság lehet. Az elhatárolás legalapvetőbb szempontrendszere a munkavégzés önálló vagy önállótlan jellege. Az önálló munkavégzés során a munkát végző személy ugyanis egyenrangú félként vesz részt a munkaviszonyban, míg a munkaviszonyt a munkavállaló erőteljes alárendeltségi helyzete jellemzi.