A jólét (welfare) legtágabb értelemben jelentheti az egyének, a családok és a lakosság anyagi jólétét. Vannak, akik szerint inkább az anyagi téren önhibájukon kívül hátrányt szenvedők jóléti támogatásokkal, szolgáltatásokkal történő állami megsegítését jelenti. Amennyiben a jólét biztosításáról az utóbbi értelmezés szerint beszélünk, az többnyire az állam által, azaz a központi költségvetésből finanszírozott szolgáltatásokkal vagy közvetlen anyagi javakkal azonosítható.

A jóllét (wellbeing) ehhez képest teljesen más jelentéstartalommal bír, amely nem írható le egyetlen definícióval. Mi az OECD értelmezésére alapozva úgy véljük, hogy a jóllét olyan, az élet különböző területeit felölelő, többdimenziós fogalom, amely az egyéni szerepvállalástól a lakhatásig, a háztartás jövedelmétől a munka és a magánélet egyensúlyáig, valamint a készségektől az egészségi állapotig számos területet magában foglal (OECD, 2015). A fogalomhoz tartozó részterületek együttesen tehát a személyes boldogság, a munka- és magánéleti elégedettség érzetét kelthetik, vagyis jó közérzetet eredményeznek az élet számtalan területén, amelynek a munkahely is fontos alkotóeleme (Guest, 2002).

A jólét és a jóllét közötti különbségtétel mellett érdemes közös vonásaikra is rámutatni. Ez pedig – ahogyan az a fentiekből is látható – abban rejlik, hogy mindkettő legalább három: egyéni, szervezeti és makro-, azaz állami-társadalmi szinten is értelmezhető. Az egyéni szinten is hasznosítható megoldásokról az online verzió nyújt részletesebb áttekintést.

 

A munkatársak jóllétének megteremtése egyre több szervezet törekvéseiben jelenik meg. Miért? A válasz keresését kezdjük azzal, amit már az előző alfejezetben megfogalmaztuk. Eszerint a jóllét az élet pozitív megéléséről szól, amelynek a legtöbb ember életében szerves, sőt időben és jelentőségében meghatározó részét képezik a munkavégzés során, a munkahelyeken megéltek. A munkahelyi jóllét sok munkával kapcsolatos tényezőt foglalhat magában. Olyanokat, mint például a fejlődési, előrelépési lehetőségek, a vezetés színvonala, a munkavégzés fizikai, ergonómiai feltételei, a munkatársakkal való érintkezés lehetősége, a cégnél alkalmazott családbarát vagy egészségközpontú programok stb. Összességében mindezen területek észlelt állapotán alapul majd a munkatársak érzelmi viszonyulása a munkavégzéshez, illetve a munkáltatóhoz (Pradhan–Hati, 2022).