A fejezetben bemutatott informatikai támogatások egy íróasztalnál vagy egy képernyő előtt ülve nagyon imponálóak. Minden bizonnyal sokszor pénzben is kifejezhető előnnyel járnak. Az adminisztratív területeken foglalkoztatott HR-munkatársak monoton munkastruktúrájáról nem is beszélve, ahol mindig van mit algoritmizálni vagy automatizálni egy szoftver segítségével. Azonban az ilyen programok fejlesztése, bevezetése és fenntartása az árbevételhez képest 2–4 százalék ráfordítást is kitehet évente. A kérdés ezért is jogos: hogyan állunk az emberierőforrás-menedzsmentet támogató informatikai rendszerek bevezetésével, elterjedésével? Olyan ez, mint a mobiltelefon, hogy már mindenkinél ott van? Vagy olyan, mint a robotporszívó és a robotfűnyíró, ami ugyan kapható, választék is van belőlük, de használatuk korántsem általánosan elterjedt?

 

 

 

A 12.3. táblázat adataiból kiolvasható, hogy Magyarország a vizsgált országcsoportok tekintetében abszolút sereghajtó. Az egyes megoldások használati intenzitása alapján készült rangsor élén minden csoportban – így hazánkban is – ugyanaz a két megoldás áll (a HR információs rendszerek/e-HR és a HR SSC-k), ám az efféle gyakorlatról beszámoló hazai válaszadók aránya minden más mintáénál alacsonyabb. Tanulságos az is, hogy a hazai válaszadók kevesebb, mint 10 százaléka támaszkodik nagymértékben munkatársi önkiszolgáló rendszerekre, HR-analitikára, és az algoritmusalapú automatizáció használatát is csupán a válaszadók igen szűk köre (4 százalék) jelölte nagymértékűnek. A magyar válaszadók gyakorlata e tekintetben azonban csak kissé marad el a más vizsgált országcsoportoknál jellemző alacsony mértéktől (6-7 százalék) és e megoldások alkalmazási rangsorban elfoglalt sereghajtó pozíciójától.

 

 

Amíg a magyarországi válaszadók mintegy fele azt jelzi, hogy nem használ IT-alkalmazásokat és -programokat az emberierőforrás-menedzsment támogatására, addig ez az arány a globális mintában jellemzően 30 százalék körül van.