Egy teljesen más megközelítést képvisel Schumpeter (1934), aki az evolúciós közgazdaságtan egyik alapítója. Véleménye szerint a vállalatok piaci és hosszú távú túlélésének kulcsa az, hogy dinamikusan alkalmazkodni tudjanak a változó környezethez. Mindehhez szükséges a vállalati innováció képessége. A schumpeteri evolúciós közgazdaságtani nézetekhez igazodó versenyképességi elméletek az 1980-as évektől nyertek teret széles körben, bennük – szemben a klasszikusok-neoklasszikusok statikus szemléletmódjával – elfogadják a folyamatos innováció szükségességét, valamint hangsúlyozzák azt, hogy a versenyképességet szükséges kiépíteni, megszerezni, fejleszteni és fenntartani, miközben elvesztésének veszélyét igyekeznek elhárítani (Elekes 2014).