A kisvállalatok tulajdonosi köre viszonylag szűk, így a pénzügyi erőforrás alapjait biztosító vagyontömeg mértéke is korlátozott. Emellett a kisvállalat méretéből fakadóan korlátozott önálló felhalmozási képességgel rendelkezik. Az MKKV-k alacsony saját tőkéje korlátozza a lehetőségeiket az adósságjellegű források megszerzésében mind keresleti, mind kínálati oldalról. A keresleti oldal azt jelenti, hogy maga a vállalat nem mer egy bizonyos határnál jobban eladósodni, mert fél az adósságcsapdától. A kínálati oldal pedig azt jelenti, hogy az adósságjellegű forrást kínáló személy vagy intézmény nem hajlandó egy határnál nagyobb összegben hitelezni a bukás veszélye és a visszafizetés bizonytalansága miatt. További probléma, hogy a pénzügyi forrás szerzésének vannak fix jellegű tranzakciós költségei, amelyek mértéke rugalmatlan az igényelt összegre, így minél alacsonyabb összegű forráshoz szeretne egy vállalat hozzájutni, annál magasabbak fajlagosan a tranzakciós költségek, azaz annál kedvezőtlenebb feltételek mellett lehet hozzájutni a forrásokhoz. Az MKKV-k forrásbevonási lehetőségeit az általános közgazdasági okokon kívül az adott országra, illetve az adott régióra jellemző intézményi és jogi háttér is komoly mértékben befolyásolja.

A tőkeszegénység következménye az MKKV-k alulfinanszírozottsága, ami miatt könnyebben jelentkeznek likviditási problémák is. Likviditási problémához vezet az MKKV-k gyenge alkupozíciója is, hiszen a nagyvállalati vevők hosszú (60–180 napos) fizetési határidővel fizetnek, míg a nagyvállalati szállítóknál a kis méretre tekintettel azonnal kell fizetni, vagy csak rövid szállítói hitelhez tudnak hozzájutni. Emellett egy nagyvállalat sokkal inkább tudja kezelni a vevők nemfizetésének kockázatát is, mint egy MKKV.

A piaci helyzetet tekintve a kisvállalat termelése kevéssé diverzifikált, így a szervezet működési, üzemgazdasági kockázata nagyobb, mint egy nagyvállalaté, kiszolgáltatottabb a piaci változásoknak. A legtöbb kisvállalat tevékenysége nem tőkeintenzív, mellyel az alultőkésítettség szempontjából jelentkező hátrányukat kompenzálhatják ugyan, viszont ebből fakadóan viszonylag könnyen jelenhetnek meg új vetélytársak a piacon. Ezen fenyegetés ellen egy MKKV nem tud tőkekorláttal vagy jogszabályokkal védekezni, hanem a szaktudásával, helyismeretével, szolgáltatásainak egyediségével, a kínálat rugalmas változtatásával, esetleg innovációval tudja megnehezíteni a piacra újonnan belépők helyzetét.

Az MKKV-k gyenge tőkeerejük miatt nem vállalhatnak magasabb kockázatot, ugyanis a bevételek tartósabb ingadozását és elmaradását nem tudják áthidalni. Az MKKV-k kevés kivételtől eltekintve nem foglalkoznak olyan tevékenységgel, amely éveken át csak veszteségeket termel és a kezdeti beruházások csak hosszú távon térülnek meg, hiszen tőke híján nem képesek megfinanszírozni a kezdeti nehézségeket, veszteségeket. Az alacsony szintű kockázatvállalás azonban tradicionális, kulturális és személyes okokkal is magyarázható. Magyarországon hagyománya van annak, hogy a tulajdonosok ódzkodnak bármilyen pénzügyi vagy tőkebefektetéstől. A munkabefektetések területén ilyen averzióval nem igazán találkozunk. Számos vállalkozó hajlamos hosszúra nyújtva munkaidejét keményen dolgozni. A kezdő vállalatoknak is hiteleznének a pénzintézetek, ha megfelelő személyes fedezetet tudnának nyújtani. Ugyanakkor kevés olyan vállalkozó van, aki hajlandó lenne ingatlanjait, házát, földjét vagy autóját fedezetként felkínálni.