A nemzetköziesedés első megközelítésben „…a nemzetközi műveletekben történő növekvő részvételi folyamat” (Welch–Luostarinen 1988, 36, idézi Losoncz–Nagy 2020, 21). A nemzetközivé válás értelmezhető mind folyamatként, mind pedig a vállalatok által a külföldi piacokra való belépés érdekében végzett tevékenységként (Ribau et al. 2018). Losoncz és Nagy (2020) a nemzetköziesedés alapvető formáinak a következőket tekinti:

Egy másik megközelítés befelé és kifelé irányuló nemzetköziesedési formákat különböztet meg aszerint, hogy egy tevékenység során a hazai vállalat vásárló (befelé irányuló) vagy eladó pozícióban (kifelé irányuló) van-e. Tipikus befelé irányuló tevékenységek az import, a külföldi licensz vásárlása, a külföldi vállalat partnercégévé válás vagy a hazai termék külföldön történő gyárttatása. A kifelé irányuló tevékenységek pedig az export, a licensz értékesítése vagy a külföldi termelés indítása (Fletcher 2001).

Manapság a kisvállalatok egyre inkább úgy tekintenek a nemzetközivé válásra, mint teljesítményüket és versenyképességüket pozitív irányba befolyásolni képes lépésre. A nemzetköziesedés ugyanakkor nem egy egyszerű egylépéses folyamat, hanem felöleli a vállalatok minden olyan tevékenységét, amelyeket azok a nemzetközi fejlődés érdekében végeznek, beleértve az exportálást/importálást, a külföldi befektetéseket vagy a különféle engedélyeztetési, szabadalmi folyamatokat. Ezen passzív (pl. kéretlen exportmegrendelések) vagy a vezetők szándékának eredményeként létrejövő aktív műveletek és tranzakciók maguk, illetve az érintett szereplők külföldi jellege adja a nemzetközivé válás lényegét (Beamish 1990, Fletcher 2001).

A növekedő vállalatok számára kiemelkedően fontos, hogy kihasználják a nemzetközi piac méretéből fakadó előnyöket. A nemzetköziesedés valamely formáját választó vállalatok világszerte nagyobb arányban érnek el bevétel- és profitnövekedést, mint a kizárólag belföldre fókuszáló vállalatok. A tartós versenyben maradáshoz elengedhetetlen a folyamatos újítás (termék-, szolgáltatásinnováció, szervezetfejlesztés) és az új piacokra történő belépés. A külkereskedő vállalatok – legyenek azok exportálók vagy importálók – magasabb bért fizetnek, több tárgyi eszközt használnak és jelentősen termelékenyebbek, mint az egyéb szempontokból hasonló, de csupán a hazai piacra termelő vállalkozások. Ez részben annak köszönhető, hogy a vállalatok hasznos ismeretekre, tapasztalatokra tehetnek szert az exportpiacokon, valamint jobban kihasználhatják a méretgazdaságosságban rejlő előnyöket. A külpiaci értékesítés lehetősége ezenkívül elősegíti a szűkebb piaci szegmensekbe történő belépést is, ösztönzi olyan hazai vállalkozások létrejöttét és sikeres működését, amelyek speciális keresleti igényekre szabott, innovatív vagy egyedi termékeket és szolgáltatásokat kínálnak (ITM 2020).

A következőkben a nemzetköziesedés folyamatának megértéséhez áttekintjük annak elméleti hátterét. Számos elmélet és megközelítés született az MKKV-k nemzetközivé válásának vizsgálatára. Közülük a legtöbbet hivatkozott a gazdasági, közgazdasági tényezőkre, erőforrásokra összpontosító elmélet; az ún. graduális vagy fokozatos felfogás, mely a szervezeti tanulást állítja a középpontba; és a vállalkozások hálózataira koncentráló megközelítés. Ezen tradicionális elméletekre épülve az irodalom foglalkozik az erőforrás- és kompetenciaalapú elemzésekkel, a globálisnak született vállalkozásokkal és az újraszületett globalizált vállalatokkal. A fejezet hátralévő részében ezen elméleteket, megközelítéseket tekintjük át röviden; számba vesszük az MKKV-k nemzetköziesedését befolyásoló tényezőket; ismertetjük a hazai MKKV-k általános nemzetköziesedési helyzetét; ez alapján a nemzetköziesedés egy átfogó modelljét, valamint a saját versenyképesség-kutatás alapján bemutatjuk a nemzetköziesedés és versenyképesség kapcsolatát.