Felmerülhet a kérdés: miért is szükséges történetileg is vizsgálni a kisvállalatok helyét és szerepét a magyar gazdaságban? A válasz az, hogy sokszor a múltbeli történések adhatnak magyarázatot későbbi történésekre. Az útvonalfüggőség elmélete szerint a változással szembeni ellenállással magyarázhatók, miért is maradnak fenn jelenségek hosszú távon (Liebowitz–Margolis 2000). A szocializmus negyven éve, kétgenerációnyi időtartama, amikor a magántulajdonon alapuló vállalkozás gyakorlatilag tiltott volt, nem múlt el nyomtalanul. Sokan ma is alapvetően gyanakvók a vállalkozókkal kapcsolatban, és csupán az alkalmazotti pozíciót tekintik „rendes” foglalkoztatásnak. Az 1990-es évek magángazdasági átalakulása és a privatizáció máig hatással van a magyar gazdasági szerkezetre, a duális gazdaság kialakulására. A 2010-es évektől pedig az európai uniós pályázati rendszer, az ingyenes és kedvezményes források elterjedése is biztosan hosszú távú hatásokkal jár.

Itt foglalkozunk a magyar kisvállalati politikával, annak változásaival az egyes időszakokban. Magyarországon a rendszerváltás óta minden kormány kihangsúlyozta, hogy milyen fontos a kisvállalat támogatása. Ugyanakkor az MKKV-szektor helyzete ellentmondásosan alakult. A 2010 előtti politikákról egy külső szemlélő, Dallago úgy vélekedett, hogy „…a KKV-politikák sohasem voltak sem költséghatékonyak, sem időben stabilak vagy megfelelőek ahhoz, hogy elősegítsék a magyarországi KKV-k versenyképességének növelését a globalizált világban” (Dallago 2011, 95).