A versenyképességi vizsgálatok esetében sokáig Adam Smith és David Ricardo abszolút és komparatív előnyökre alapozott megközelítése volt a kiindulópont (Szerb 2010). Adam Smith (1776) A nemzetek gazdagsága című tudományformáló munkájában kifejti az abszolút előnyök elméletét, mely szerint egy nemzetgazdaságnak egy termék tekintetében akkor van előnye, ha azt nagyobb termelékenységgel, alacsonyabb költségszinten képes előállítani, mint más országok. Az általuk képviselt klasszikus közgazdasági elmélet szerint a termelés tényezői – munkaerő, föld, természeti erőforrások, tőke, infrastruktúra – meghatározzák a kereskedelem áramlását. Egy ország exportálja azokat az árukat, amelyek előállításához szükséges termelési tényezők bőven rendelkezésére állnak (Porter 1990). Smith szerint a tőkébe és a kereskedelembe történő beruházás által nő a termelékenység és az output növekedési üteme, amely egy ország számára abszolút előnyt biztosíthat. Az országok közötti kereskedelem kialakulásának okát a termelékenységben fennálló abszolút különbségekben látja (Martin 2005, Smith 1776).