A mikro-, kis- és középvállalatok a pénzügyi források bevonása terén hátrányban vannak a nagyvállalatokhoz viszonyítva, s ez a hátrány elsősorban az MKKV-k sajátosságaiból ered. Ilyen például, hogy a kisvállalatok tulajdonosi köre viszonylag szűk, a kisvállalat méretéből fakadóan korlátozott saját felhalmozási képességgel rendelkezik, alacsony saját tőkéje korlátozza lehetőségeiket az adósságjellegű források megszerzésében, mindezeken kívül a pénzügyi forrás szerzésének vannak fix jellegű tranzakciós költségei, amelyek mértéke rugalmatlan az igényelt összegre, így minél alacsonyabb összegű forráshoz szeretne egy vállalat hozzájutni, annál magasabbak fajlagosan a tranzakciós költségek, azaz annál kedvezőtlenebb feltételek mellett lehet hozzájutni a forrásokhoz.

A pénzügyi menedzsment központi kérdése a vállalat likviditásának biztosítása. A pénzszükséglet – mely lehet akár átmeneti, akár tartós – kapcsolódhat már fennálló vagy jövőbeli fizetési kötelezettséghez, de lehetséges, hogy valamely tervezett projekt megvalósításához szükséges likvid forrás. Belső finanszírozás alkalmazása során a vállalat nem von be külső forrást a működésbe (ilyen például a nyereség visszaforgatása, a vagyonátrendezés, illetve a bootstrapping), külső (adósságjellegű) finanszírozási formák esetén beszélhetünk intézményes formákról (bankhitel, lízing, faktoring) és nem intézményes finanszírozásról (tulajdonosi kölcsön, szállítói „hitel”, vevői előleg), míg a közelmúlt vívmányai közé tartozik a közösségi finanszírozás.

A megfelelő források bevonása után a következő megoldásra váró feladat a pénzbevételek és -kiadások illeszkedése. A pénzügyi tervezés három nagy részterületet ölel fel: a cash flow tervet, az eredménytervet és a mérlegtervet. Elemzés során a pénzügyi mutatók esetébena mérleg és az eredménykimutatás adataira alapozott statikus arányszámokat használunk, melyek kiterjednek: a vagyoni helyzetelemzésére, a likviditásra, a jövedelmezőségre és a hatékonyságra. A mutatószámok értékeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy jellemző a jobb oldali aszimmetria, tehát az eloszlásban az értékek bal oldali (nullához közeli) tömörödése tipikusnak tekinthető, kevés számú MKKV kiugróan magas értéke mellett.

Az információforrásokat vizsgálva megállapítható, hogy a két legfontosabb és egyben legtöbbet használt információforrás a pénzügyi kimutatás és a vevők véleményén alapuló információk. Ezen túlmenően nagy számban használták a válaszadók a munkatársaktól és a beszállítóktól származó információkat is. A külső kutatóktól megrendelt, illetve az adatbányászattal előállított információk említése a legalacsonyabb.