A tíz pillérbe szervezett 44 darab változó hivatott tehát arra, hogy sokoldalúan legyen képes jellemezni a versenyképesség szintjét. Miután a jellemzők körét meghatároztuk, meg kellett határozni annak algoritmusát, hogy hogyan adjunk értéket ezeknek a tényezőknek úgy, hogy azok valamilyen rangot, pontértéket jelenítsenek meg, és összességében minősítsenek egy adott versenyképességi szintet.

 

minden p= 1 ... t, a változók száma

ahol:

 

3. A pillérek kalkulálása: A pillérértékek az adott normált változók átlagolása nyomán jöttek létre. A j-dik pillér esetében az alábbiak szerint:

ahol:

 

4. Pillérek normálása: A pillérértékeket azonos tartományba konvertáltuk, azaz normáltuk a [0,1] tartományba a következő képletet alkalmazva:

minden j= 1 ... 10, a pillérek száma

ahol:

 

5. Átlagos pillérérték-igazítás: A 10 pillér normált értékeinek átlaga jelentős eltérést mutat. Ez azt jelenti, hogy jelentős különbségek vannak az egyes pillérek javításához szükséges erőforrások terén. Az alacsonyabb átlagú pilléreket nehezebb, a magasabb átlagúakat könnyebb javítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy a javításukhoz szükséges pótlólagos erőforrások különbözőek. Mivel a kutatások célja az volt, hogy az eredmények a vállalatok stratégiai terveinek kidolgozásában is alkalmazhatóak legyenek, ezért az eltérő átlagokból eredő torzításokat korrigálni kellett, hogy a marginális hatásokat legalább a pillérek átlagán kiegyenlítsék. Ehhez egy olyan transzformáció szükséges, amely lehetővé teszi a 10 pillér átlagának kiegyenlítését. Először is kiszámítottuk a 10 pillér átlagának az átlagát:

 

A következő művelet révén az xi,j értékeket úgy transzformáltuk, hogy a [0,1]-es tartományban maradjanak. Egy lehetséges, több szempontból is alkalmas módszer az eredeti értékek azonos, k-adik hatványra emelése, amellyel tulajdonképpen valamennyi megfigyelést önmagával súlyozzuk:

 

A feladat annak a – nem feltétlenül egész – k értéknek megtalálása, amely a következő egyenlet megoldását adja:

 

A megoldás Newton–Raphson-módszerrel (Atkinson 1989) történik, a 0 érték kezdeti feltételezése mellett. A k kikalkulálása után a számolás egyszerű. Megjegyzésre érdemes, hogy

 

ahol: k az igazítás nagyságaként és irányaként értelmezhető.

 

6. A versenyképességi pontok kalkulálása: Végül minden vállalat versenyképességi pontja a tíz pillér összeadásával számítható, az alábbiak szerint:

 

ahol: