Az eddigiekben gyakran használtuk a „kisvállalat”, illetve a „kis- és középvállalat”, a „mikro-, kis- és középvállalat” és a „nagyvállalat” kifejezést, anélkül, hogy pontosan meghatároztuk volna, mit is értünk alatta. Ez bizonyos mértékig talán nem is véletlen, mert abszolút pontos, egzakt, általánosan elfogadott mércét nem nagyon találunk a „kis”, a „közepes” és a „nagy” vállalatok elhatárolására. Ráadásul az is megnehezíti a dolgunkat, hogy ezek a kifejezések a vállalat méretére utalnak, azonban nincs tökéletesen pontos mércénk a méret meghatározására. Ráadásul nem egyszerűen csak mennyiségi különbség van az egyes vállalattípusok között, hanem minőségi szempontból is eltérő – még kevésbé mérhető, összehasonlítható – jellemzőkkel rendelkeznek. A mennyiségi és minőségi ismérvek pedig nem mindig fedik egymást, vagy pedig nem mindig egyformán fontosak. A gazdaságirányítás vagy a hitelt folyósító pénzintézet szempontjából talán fontosabbak lehetnek a mennyiségi szempontok (tőkeerő, kibocsátás stb.), a vállalkozó vagy a vezető számára viszont elsősorban a minőségi kritériumok lehetnek a fontosak, amelyek meghatározzák a célokat, a belső feltételeket, a vezetési eszközök alkalmazását.