A talán kicsit túlerőltetett ütemű piacgazdasági átmenet nyomán csökkent a GDP és az állami adóbevételek is, ami a költségvetési egyensúly megbomlásához és fokozódó eladósodáshoz vezetett. A stabilizáció a sokat vitatott Bokros csomag révén valósult meg, amelynek súlyos mellékhatásai voltak. A fogyasztás az időszak elején visszaesett, ami különösen kedvezőtlenül érintette a hazai kisvállalatokat. A stabilizációs csomag egyik fontos része volt a külföldi tőkevonzás képességének növelése, amit a most már központosított privatizáció is elősegített. Az 1990-es évek második felétől egy stabil növekedési periódus vette a kezdetét (Lansbury és társai 1996, Csaba 2004). A külföldi működő tőkének (FDI) köszönhetően Magyarország gazdasági rekonstrukciójában a nagy, külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok játszották a kulcsszerepet. Ezek a vállalatok modern menedzsmenttechnikákat, know-how-kat hoztak az országba, és lehetővé tették az új, külföldi piacokra lépést is. Ugyanakkor a külföldi tulajdon ilyen – még a többi kelet-európai országgal összehasonlítva is kiugró – mértékű hazai szerepvállalása hatására a magyar gazdaság a külpiaci változásoknak jelentős mértékben kiszolgáltatottá vált (Salamonné Huszty 2006).

 

 

Mint látható, a működő vállalatok száma 1999 és 2004 között mintegy 128 ezerrel, 22%-kal nőtt. Viszont ezen belül a legnagyobb növekedés az 1–4 és az 5–9 fős kategóriában volt. Kisebb mértékben emelkedett a 10–19 és a 20–49 fős szervezetek száma is. Az 1990-es évek végétől láthatóan megindult a nagyvállalatok és a közepes méretű szervezetek számának abszolút csökkenése. Az átalakulások nem a korábban alapított vállalatok és a nagyobb méretű vállalatok megerősödésével jártak együtt, hanem a legtermelékenyebb közép- és nagyvállalatok száma és aránya esett vissza. Kialakult az az elaprózódott vállalati méretstruktúra, amit leginkább a „túl sok túl kicsi cég” kitétellel lehetne leírni. Az optimálisnak tekintett, piramis alakú vállalati méretstruktúra felsőbb szintjei ugyanakkor alulfejletteknek bizonyultak (Nyers–Szabó 2003).