2018-ban egy másik, Schumacherénél lényegesen kevésbé népszerű és kisebb hatást gyakorló könyv jelent meg Robert Atkinson és Michael Lind (Atkinson–Lind 2018) tollából. A hangzatos címmel lényegében parafrazeálva Schumacher munkáját. A szerzőpáros USA-beli adatokra építve azt állítja, hogy a kisvállalatok, főleg az önfoglalkoztatók, messze nem olyan lényegesek a gazdasági prosperitás szempontjából, mint azt sokan gondolják. A kisebb méretű szervezetek gyakran megszűnnek, így a munkahelyteremtést a munkahelyek megszűnése követi. A kisvállalatok jelentősége csak a technológiai innovációk esetében számottevő, de ott is csak azok sikeresek, amelyek képesek méretüket növelve nagyvállalatokká válni.

Kinek van igaza? – tehetjük fel a kérdést. Aki azt hiszi, hogy ez a könyv egyértelmű választ ad, nagy valószínűséggel csalódni fog. A kép korántsem fekete-fehér, hanem inkább szürke, azaz mind a kisvállalati hívőknek, mind a nagyvállalati megszállottaknak lehet igazuk, de tévedhetnek is. A kisvállalatokról alkotott felfogásunkat alapvetően két dolog formálhatja: egyrészt a rendelkezésre álló statisztikai adatok és azok értelmezése, másrészt pedig az időbeli változások. Ma sokkal több adat áll rendelkezésünkre, hogy a kisvállalatok valódi jelentőségét megértsük, mint a múltban. Lehetővé válik az is, hogy az évek során nyomon követhessük a változásokat, alapvető trendeket. A gazdasági fejlődés ugyanis dinamikus, amit a cégstruktúra, benne a kisvállalatok szerepének formálódása, átalakulása kísér.

Ebben a bevezető fejezetben egy fogalmi meghatározást tartalmazó rész után tekintjük át a kisvállalatok helyéről és szerepéről alkotott legfontosabb irányzatokat, főleg az 1960-as évektől kezdve. Külön fejezetben tárgyaljuk a kisvállalatok minőségi és mennyiségi jellemzőit, különböző kategóriáit, majd pedig összehasonlítjuk a kis- és a nagyvállalatokat.