A személyiség az ember egyediségére (individualitás) utal. A személyiség értelmezésében számos nézőpont elfogadott, mint például a biológiai, amely a genetika szerepét hangsúlyozza; a tanuláselméleti, amely a tapasztalatok szerepét emeli ki; vagy a pszichoanalitikus, amely a tudattalan befolyásával foglalkozik. Munkánk szempontjából a diszpozicionális megközelítés a leghasznosabb, amely a személyiség összetevőinek, a vonásoknak a szerepét hangsúlyozza. A megközelítés szerint az emberek állandó, stabil jellemzőinek egyéni mintázódása adja az egyének közötti eltéréseket, így az állandósággal bíró jellemzőik összessége határozza meg az emberek személyiségét (Komlósi 2006).

A diszpozicionális megközelítés egyik fő irányát a vonáselméletek képezik, amelyek a legjellegzetesebb tulajdonságok, tulajdonságcsoportosulások elemzésével foglalkoznak. Első lépésben mi is ezt mutatjuk be. A másik irányvonal a személyiséget mozgató hajtóerőkkel, a szükségletekkel és a motivációkkal foglalkozik, amelyekre röviden mi is kitérünk. Mindkét esetben csak a vállalkozás szempontjából releváns kérdésekkel foglalkozunk.

A személyiségvonások közvetetten befolyásolják a viselkedést és a teljesítményt (Kanfer 1992), így a vállalkozói kérdésekkel is összefüggésbe hozhatók, és mint kritikus egyéni jellemzők jelennek meg a vállalkozói szakirodalomban (Wach–Głodowska 2021).

Ugyanakkor a személyiségvonások sokfélesége és komplexitása oda vezetett, hogy a bevont változók körének függvényében jelentősen eltérő kutatási eredmények születtek. Ennek feloldására Rauch és Frese (2007) metaelemzésükben a vállalkozói feladatokhoz illeszthető és nem illeszthető tulajdonságokra osztották a személyiségjegyeket, és igazolták az előbbiek jelentőségét a vállalkozásindításban és a vállalkozás sikerességében. A következő jellemzőket tekintették munkájukban kritikus tényezőknek:

A belső kontroll kifejezés (kontrollhit, kontrollhely néven is megtalálható a magyar szakirodalomban) Rotter (1966) munkájára vezethető vissza. Rotter két hitet, külső és belső kontrollhitet különböztetett meg annak függvényében, hogy az egyén saját cselekvésétől függőnek vagy függetlennek érzi a jutalmat. Ez utóbbiban inkább rajta kívül álló körülményekben (mint a szerencse, a véletlen, a sors, mások irányítása stb.) látja a történések alakulásának okát. Az az egyén, aki erősen hisz abban, hogy képes irányítani saját sorsát, valószínűleg:

Számos tanulmány vizsgálta a sikerhez szükséges vállalkozói tulajdonságokat. A 13.1. táblázat segítségünkre lehet abban, hogy a bemutatott személyiségvonások rendszerét átlássuk. Lukovszki (2011, 2018) a szakirodalomra támaszkodva 46 vállalkozói tulajdonságot gyűjtött össze, majd rendszerezett aszerint, hogy azok mely képességhez kapcsolhatók. Ezek a vállalkozói tulajdonságok eltérő kombinációkban, együttesen jelennek meg. Ugyanakkor nem létezik a tipikus vállalkozóhoz köthető tulajdonságtérkép. A vállalkozói tulajdonságok egy része tanulható, a készségek megszerezhetők, fejleszthetők, ugyanakkor nincs olyan vállalkozó, akiben egyszerre fellelhető lenne mindegyik vonás (Timmons 1999).

A személyiségvonások vizsgálata mellett, amelyek éppen viszonylagos állandóságuk miatt lehetnek alkalmasak a viselkedés előrejelzésére, a vállalkozói gondolkodásmód elemzése is hozzájárulhat a vállalkozói döntések megértéséhez. A gondolkodásmódot (mindset) befolyásolja az egyénnek a környezettel való interakciója (Mathisen–Arnulf 2013), így idővel jelentősen változhat, és változtatható, ami a vállalkozásösztönzés szempontjából fontos kérdés. A gondolkodásmód jó előre jelzője annak, hogy az egyénektől milyen attitűd várható a vállalkozási folyamat során (Gauthier et al. 2018). Az attitűd összegzi egy tárggyal kapcsolatos ítéleteinket, nézeteinket, ezáltal irányítja viselkedésünket (Kiss 2006). Az attitűdök alkalmazása a viselkedés „bejóslására” széles körben elterjedt, így a vállalkozáskutatásban is megjelent. Szinte az összes kutatás, amely az attitűdök vállalkozói szerepét vizsgálta, pozitív kapcsolatot talált a két változó között (lásd például: Wach–Wojciechowski 2016, Gubik–Farkas 2019).

A diszpozicionális megközelítés másik irányvonala a motivációkkal foglalkozik, amely alatt az egyéni mozgatóerők (motívumok) meghatározott viselkedést eredményező összességét értjük (Ajzen 1991, Kanfer et al. 2017). Számos kontextusban vizsgálták már, témánk szempontjából a vállalkozási folyamatban betöltött szerepe a jelentős. Számos vállalkozói motívumot azonosítottak az elmúlt évtizedekben (Jayawarna et al. 2013):

Az indulási motivációt a környezeti tényezők erősen befolyásolják, gyakran leegyszerűsítve „lehetőség” és „kényszer” motiválta vállalkozóként definiálják az induló vállalkozókat (Szerb 2000):

A vállalkozás indításának motivációi azonban nem azonosak a vállalkozás működtetése során tapasztalt motivációkkal, hiszen a vállalkozói tapasztalatok és a vállalkozói teljesítmény változásával a motivációk is változnak a vállalkozói életút során (Jayawarna et al. 2013). A vállalkozás működésének szakaszában a vállalkozás sikere és növekedése iránti elkötelezettség kap nagyobb hangsúlyt (Barba-Sánchez – Atienza-Sahuquillo 2012, Morris et al. 2006), emellett pedig a vállalkozói értékteremtés, így a jövedelemszerzés, az autonóm döntéshozatal vagy az önmegvalósítás lehetősége válik meghatározóvá. Ezeket összefoglaló néven üzleti motívumoknak hívjuk. Az üzleti motívumok a vállalkozó és/vagy a vállalkozás céljait szolgálják. Emellett a vállalkozók társadalmi célokat is figyelembe vehetnek vállalkozásuk működtetése során (Jayawarna et al. 2013), vagyis az üzleti értékek megteremtése mellett az alapvető szükségletek kielégítéséhez, a társadalmi jólléthez, az egészséghez és az egészséges környezethez való hozzájárulásuk révén igyekeznek társadalmi értékeket is létrehozni (Brieger et al. 2020, De Ruysscher et al. 2017). Utóbbiakat a társadalmi értékteremtés motívumaiként azonosíthatjuk. A két motivációs erő nem zárja ki egymást, azaz bizonyos vállalkozói magatartásokhoz mindkét motívum hozzájárulhat (például hátrányos helyzetű alkalmazottakat foglalkoztathat egy vállalkozó részben azért, mert adókedvezményben részesül, és részben pedig azért, mert így hozzájárul a helyi közösség jóllétéhez), de külön-külön is állhatnak a motívumok bizonyos vállalkozói cselekvések mögött (Vörös és társai 2021). A motívumok egyéni konstellációi kihatnak a vállalkozói viselkedésre az életciklus valamennyi szakaszában. A motívumok alakulására jelentős hatást gyakorolnak a személyiségen túl a környezeti tényezők és az oktatási rendszer egyaránt.