A szerteágazó szakirodalomban eligazodást jelenthetnek azok az összetett modellek, amelyek a fenti hatásokat (egyén, társadalom, intézményrendszer) komplex rendszerben kezelik. Ilyen modell például a vállalkozói személyiség rendszer (Entrepreneurial Personality System) (Obschonka–Stuetzer 2017); a szociális kognitív elmélet (Social Cognitive Theory) (Bandura 1977, 1989); a vállalkozás esemény modell (Entrepreneurial Event) (Shapero–Sokol 1982); a vállalkozás konceptuális modellje (Szerb 2010) és a tervezett magatartás elmélete elnevezésű modell is (Theory of Planned Behaviour) (Ajzen 1991). Az alábbiakban a fent említett modellek közül a vállalkozói személyiség rendszer modelljét mutatjuk be.

 

 

A vállalkozói személyiség rendszer modell alapjai McCrae és Costa (2008) munkájára vezethetők vissza (Five-factor theory of Personality System Model). McCrae és Costa modellje abból a feltevésből indul ki, hogy a személyiséget rendszerként kezelve érthető csak meg a jellemvonások szerepe a viselkedésben. Modelljükben különbséget tesznek az alapvető személyiségvonások (basic tendencies) és a jellemzők adaptációja (characteristic adaptations) között. Az alapvető személyiségvonások, amelyek a rendszer lényegi magját alkotják, olyan mélyebb pszichológiai entitások, amelyek biológiailag determináltak (gének, agyi struktúrák), és amelyekre csupán a viselkedésből és a tapasztalatokból lehet következtetni. Ezek az alapvető személyiségvonások az élet során meglehetősen stabilak maradnak. Az adaptációk (attitűdök, hiedelmek, szerepek, kapcsolatok stb.) az alapvető személyiségvonások konkrét megnyilvánulásai a személyiségrendszerben. Változékonyak, nagymértékben különböznek kultúránként, családonként és az élettartam egyes szakaszaiban is. A modell harmadik alapvető összetevője az énfogalom, amely az adaptációk alkomponense, és amelynek a vonások is fontos összetevőjét képezik. A nyilak a kölcsönhatások útját jelzik, amelyekben számos, egymástól meglehetősen eltérő folyamat is részt vehet (McCrae–Costa 2008).