A felmérés során kérdéseink arra is irányultak, hogy a hazai MKKV-k a versenytársaikhoz viszonyítva milyen színvonalú menedzsmenttel rendelkeznek, illetve mennyire motiváltak az alkalmazottak a konkurenciához képest. Ez alapján a 9.9. ábrán összevontan látható, hogy a legtöbben (38%) csak kismértékű különbséget látnak, míg további 32% hasonlónak ítéli meg saját szervezetét, vagy gondolja úgy, hogy kevés versenytársnál lehet hasonló a vezetés kiválósága és az alkalmazottak magas motivációja. A válaszadók 11,5%-a gondolja úgy, hogy teljesen egyedi a piacon a vállalat, és a többi versenytársnak nincs ilyen kiváló menedzsmentje, nincsenek ilyen magas motivációjú dolgozói. További 10% nem érzékel különbséget a versenytársakhoz képest, és 8,3% szerint elhanyagolható mértékben különbözik saját vállalata a konkurenciától.

 

A felmérés alapján kimutatható, hogy a foglalkoztatottak számának emelkedésével növekszik a menedzsment színvonala és az alkalmazottak motivációja, illetve nagyobb azon válaszadók aránya, akik szerint a versenytársakhoz képest teljesen egyedi a válaszadó vállalata, vagy legalábbis kevés versenytárs rendelkezik hasonló adottságokkal (9.10. ábra).

 

 

További összefüggéseket is elemezve megállapítható, hogy azoknál a szervezeteknél, ahol egyedi versenyelőnyt biztosító menedzsment működik és motivált alkalmazottak dolgoznak, ott az alkalmazottak nagyobb arányát részesítik továbbképzésekben, vagyis itt is kimutatható, hogy a vezetés professzionalizációja magával hozza a HR-rendszerek (motiváció és képzés) színvonalának emelkedését is (9.11. ábra).

 

 

A fentieket megerősíti, hogy a menedzsment színvonalának és az alkalmazottak motivációjának – versenytársakhoz mért – emelkedése együtt jár az ösztönzési rendszerek komplexitásával. Ez természetesen fordítottan is igaz lehet, vagyis a sokszínű eljárást és technikát ötvöző ösztönzési rendszerek emelik annak esélyét, hogy motiváltabbak legyenek a dolgozók (9.12. ábra).