Manapság már nehéz olyan vállalatot találni, amelynek sikere nem függ az informatikai rendszereitől. A megfelelő informatikai architektúra azonban még csak lehetőség. A vállalatok egyre mélyebb információtechnológiai beágyazódása várhatóan alapvető változásokat fog eredményezni a versenyképesség terén (Porter–Heppelmann 2015). Ugyanakkor a BellResearch 2016-os kutatása alapján a hazai mikro-, kis- és középvállalatok (MKKV) a „digitális bronzkorban” élnek. A korábbi években bevezetett alapszintű IT-beruházásokon túl – bár nyitottak az új trendekre (pl. felhőalapú szolgáltatások) – azonban szakértelmük hiányos a magtevékenységeiken kívül eső ICT-fejlesztésre. Az alap IT-infrastruktúra kiépítésén már túl lévő szervezetek 41%-a esetében hoztak létre vállalati weblapot is, míg csak ezen vállalatok 30%-a rendelkezik Facebook-profillal is. A webtechnológia fejlődését (lásd 8.4. ábra) különböző korszakokra oszthatjuk aszerint, hogy a weblapokon lévő tartalmak csak olvashatók vagy már szerkeszthetők is, esetleg futtatható alkalmazások állnak rajtuk rendelkezésre vagy mesterséges intelligencia vezérli őket. Sok esetben a vállalatok weboldalai a korai évek webes megoldásait idézik, holott a web 1.0-ás megoldásaiból („Web-as-information-source”) az évek során a világ eljutott a web 2.0-ás megoldásokhoz („Web-as-participation-platform”). E felosztás alapján hazánkban a web 1.0 típusú megoldások elterjedtsége a meghatározó. A kutatás 2022-es eredményei arra világítanak rá, hogy az MKKV-k többsége továbbra is pusztán kiszolgáló tevékenységként tekint az informatikára (BellResearch 2016, 2020, 2022).

1. kezdeti szint: Az IM-folyamatok ad hoc jellegűek, kaotikusak, termékei inkonzisztensek. Az eredményesség elsősorban a dolgozók tudásán és hősiességén múlik.

2. megismételhető szint: Az IM folyamatai projektszerűek, azok folyamatait tervezik, ellenőrzik, végrehajtják és mérik. A feladatokat megfelelő képzettségű emberek végzik, és az eljárásokat stressz alatt is végrehajtják.

3. meghatározott szint: Az IM folyamatai szabványosítva vannak, és azokat folyamatosan fejlesztik is. Az alkalmazottak oktatása és továbbképzése folyamatos.

4. irányított szint: Az IM folyamatainak minőségi mutatóit elemzik, az eltérések okait azonosítják, és az ismételt előfordulást megelőzik. Az alkalmazottak teljesítménye mennyiségi értelemben becsülhetővé válik.

5. optimalizált szint: Az IM folyamatait rendszeresen javítják, az anomáliákat folyamatosan korrigálják. Ezeket a fejlesztési és fejlődési mutatókat a szervezet egészére nézve folyamatosan hozzáhangolják az aktuális célokhoz.

A CMM nem köti meg, hogy az érettséget mely kulcsterületek szerint kell mérni. Szociotechnikai rendszerek esetében általánosan elfogadott, hogy egy érettségi modell mindig tartalmaz szervezeti, technológiai és üzleti folyamatok szerinti nézőpontokat. Az így kialakított szempontokat aztán tovább lehet bontani aszerint, hogy azok a vállalat belső vagy külső információs igényét elégítik ki, illetve a működés költségcsökkentő hatékonyságát, minőségjavító hatásosságát, illetve új folyamatokban megnyilvánuló eredményességét célozzák meg. Ladley (2010) például az alábbi dimenziók szerint javasolja az IM érettségi modellek kialakítását:

Az általános érettségi modelleket specializálni lehet különféle területekre, illetve hozzá lehet őket igazítani az újabb trendekhez. A digitális készenlét (digital readiness) olyan érettségi modell, amelynek fókuszában az „okos” adathasználat van, mely során a számítógép-vezérelt rendszerek nyomon követik a teljes ellátási és értéklánc fizikai folyamatait, létrehozzák e valóság virtuális mását és decentralizált döntéseket hoznak önszervező mechanizmusok alapján. Az ilyen digitális érettségi modellek legismertebb hívószavai az ipar 4.0, az adatvezérelt döntéshozatal, az üzleti és mesterséges intelligencia, a felhőtechnológia és az e-kereskedelem, amelyek közös gyökerét az internet és a webtechnológia adja. Nem véletlenül, hiszen ezek egyike sem képzelhető el online jelenlét nélkül. Az infokommunikációs szolgáltatások használata nemcsak kényszer, hanem a termelékenység növekedésére is jótékony hatást gyakorol, így a versenyképesség egyik fontos elemeként azonosítható (Valentiny 2004). Ezt hivatottak bemutatni az online/webes jelenlétre koncentráló érettségi modellek (Lányi és társai 2021).

 

 

Gill és VanBoskirk modellje alapján vizsgáljuk meg a vállalati digitális érettség egyes állomásait. A digitális kezdők csoportjába tartoznak azok a vállalatok, amelyek vagy nem kezdték meg a digitalizációs tevékenységeiket („Offline” kategória), vagy ennek a folyamatnak az elején tartanak („Online” kategória). Az első lépést a weboldal létrehozása jelenti, amelynek révén a vállalat kibertérben történő elérése (jelenlét), alapszintű megjelenése valósul meg. A következő fejlődési szint, azaz a digitális szakértők csoportjába tartozó vállalatok a weboldal komplexitásának emelésével, az elérhető funkcióik kiterjesztésével interaktív kommunikációs csatornákon történő elérést (kapcsolódás), valamint az operatív tevékenységeik támogatását is megvalósítják. Erre építve léphet tovább a vállalat a harmadik szintre („Standardizált”), ahol immár a kiterjesztett működési folyamataikkal kapcsolatosan gyűjtött információk (jelentés) bemutatása, elemzése (alkalmazás) is megvalósul. Ezen a szinten jelenik meg az IT mint stratégiatámogató tényező, mely révén a vállalaton belüli penetrációja is kiteljesedik. Az automatizált és optimalizált szintek esetében a vállalat önmaga működéséről, folyamatairól folyamatos és teljes körű (integrált) adatgyűjtést végez. Az adatokból előállított információk beépülnek a vállalati döntések támogatásába és szinergiahatást fejtenek ki a folyamatok menedzselésre. A vállalati folyamatok (workflow) egyre nagyobb mértékben részben vagy teljesen automatizáltak, az információk elemzése naprakész, valamint előre jelző funkciókkal is bír, melyekbe a vállalati környezet monitorozása is beletartozik.

 

 

A modell egy rendszer, a „web ecosystem” részeként fogja fel vizsgálata tárgyát: a központi weboldalt. A vállalat webes megjelenésének két fő követelménye van: a weboldal elkészítése, valamint a weboldal elérésének biztosítása. A szervezetek belső kompetenciái határozzák meg e két tevékenységhez szükséges erőforrásokhoz történő hozzáférést. Sok vállalat esetében a belső tudás hiánya nem teszi lehetővé a weboldal elkészítését, így ezekben az esetekben külső szakértői tevékenység felhasználására van szükség. Ugyanez igaz a weboldal működtetésére is, melyet speciális infrastruktúrával bíró szolgáltatók biztosítanak. A modell a mérhetőségre helyezi a hangsúlyt, amelyhez a tartalmi és a szolgáltatási összetettséget használja. A korábbi kutatások fókuszában a kommunikációs protokollok és a webforgalom vizsgálata állt, így e modell ezen jelentősen túllép. A működtetés esetében sajnos nagyon korlátozottak a vizsgálat lehetőségei, ezt a weboldal elérhetőségével (gyorsaság) lehet közelíteni. A tartalom elemzésére azonban lehetőségünk van a weboldalak letölthetősége következtében. E vizsgálatba beletartozik az oldalon alkalmazott technológiai objektumok révén megvalósított funkciók mennyiségi és minőségi elemzése is.