A Rajk-modellben a személyi döntéseknél sokkörös szavazást folytatunk. Tegyük fel, hogy 6 jelölt van három bizottsági helyre (most direkt egy kellően bonyolult, de a valóságban nagyon is életszerű példát hozok). Mindenki 3 jelöltre szavaz – régen ezt papíron tettük, és tízperceken át dolgoztuk fel az eredményt, amíg az egész közösség feszülten várt. Ma mindez online módon, egy kattintással végbemegy. Aki 50% feletti szavazatot kap, bekerül, aki 20% alatt az kiesik. Ha mindenki 20%-felett van, akkor a legkevésbé támogatott jelöltet levesszük a listáról. Mindenkiről, aki már nyert, és aki nem esett ki, újra szavazunk. Így minden bekerült a közösség többségének támogatását kapja meg, viszont a döntést nem befolyásolhatják az irreleváns alternatívák.

Gondoljunk csak bele, mennyire más eredmény születne más szabályok alapján! Tegyük fel, a korábbi példában a három legtöbb szavazatot kapott jelölt nyer! Mondjuk a következő eredmény születik a szavazáson (mindenkinek 3 szavazata van, ezért az összeg 300%):

Ez az egyszerű kis példa is megmutatja, hogy a közösségi akaratot nem feltétlenül képezi le a szavazási rendszer. A rajkos modell biztosítja, hogy minden bekerülő mögött a közösség többsége álljon.