A múltban többször felmerült az a kérdés, hogy miként lehetne a kollégium saját eszközeivel csökkenteni a különbségeket a rajkosok anyagi lehetőségeiben. Mára ennek két érdemi csatornája is kialakult, s folyamatban vannak további kezdeményezések is. A törekvést általános egyetértés övezi, a megvalósítás konkrét módja azonban nagyon sok dilemmát vet fel, amelyek egyikére-másikára még nincs igazi válaszunk.

A Rajk tevékenysége az idők folyamán egyre bonyolultabbá vált, ugyanakkor belső és külső igény van a professzionalizálódásra. Kiterjedtek és stabilizálódtak a hagyományos bizottságok funkciói. Újak is jöttek létre, mint a napi lakhatási kérdésekkel foglalkozó Üzembizottság, és a hosszú távú épületügyekkel foglalkozó Éptest (Épülettestület) vagy a pénzügyi kérdéseket integráltan kezelő, tréfás betűszóval illetett PIMPS. Állandó vita tárgya persze, hogy hol vannak az öntevékenység elvi és gyakorlati korlátai. A kollégium effektív működtetése (a „három pillér” gondozása és a technikai feltételek megteremtése) egyre nagyobb energiákat és időt igényel, ezzel hosszú távon is foglalkozni kell.

Igen nagy jelentőségű reform zajlott le a második igazgatóváltással kapcsolatban: az új igazgatóval egyidőben két társigazgató lépett munkába (egyikük kifejezetten a szakmai munkára, másikuk a külkapcsolatokra koncentrál). A rendszer jól működik, sikerrel alkalmazkodott a kollégium egyéb struktúráihoz. Azóta a hároméves ciklus lejártával újraválasztotta a kollégium az eredeti hármast.