A nyolcvanas évek közepét és második felét szokás a „Körök korának” is nevezni, amikor az öntevékeny szerveződések ellenzéki vagy abba hajló politizálása igen fontos szerepet játszott a rendszerváltás szellemi és szervezeti előkészítésében. Ebben a közegben a szakkollégiumok közötti együttműködés igen intenzívvé és aktívan „ellenzékivé” vált.