A személyesség és közösségiség ötvözése a Rajk alapvető jellemzője. Hogy ez megvalósulhasson, szükség van arra, hogy az egyes emberek ne csak személyes céljaikat tartsák szem előtt kollégiumi működésük során, hanem higgyenek abban, hogy a kollégium küldetése, céljai, alapelvei megfelelő keretet jelentenek önfejlődésük számára. Szokták azt mondani, hogy „a kollégium több nálunk”. Ez a hit, bizalom az intézmény iránt igen erős a Rajkban – főleg a kollégiumot ismerő külsősök szokták a Rajkot „szektának” nevezni, olyan erősnek találják a kollégisták meggyőződését az intézmény elveinek helyességében. Ez persze erős, többnyire szónoki túlzás – a Rajk egész modellje a részvételre épül, nem győzzük egymásnak eleget hangsúlyozni azt a feladatot, hogy „mindenki csinálja meg a maga kollégiumát”. A rajkosnak tehát nem dogmákban kell hinnie, hanem abban, hogy még az erős alapelvek is napi kihívásoknak vannak kitéve, hogy bármi megkérdőjelezhető, s keresni kell a közösségi választ a felmerülő kérdésekre. Ez a közös válaszkeresés nyújt segítséget az egyéni fejlődéshez, a személyes értékek és elvek csiszolásához.

A Rajk népi kollégiumi gyökerű hagyományainak egyik legfontosabb eleme, hogy ez a segítségnyújtás ne valamiféle paternalista keretben valósuljon meg, hanem a népi kollégiumok „neveletlenek nevelnek neveletleneket” elve alapján. Ez lényegében azt jelenti, hogy az ide bekerülő emberek személyiségjegyei és szocializációs háttere nagyon eltérő, de egyaránt értékes hozomány, amelynek alapján egymást befolyásolva, csiszolva, közösségben élve válnak szakmailag felkészült, társadalmilag felelős értelmiségivé.